Kövesd a Pulit!

Puli_new.jpg

Shepard_Slayton_MoonShot_cover.jpgKennedy elnök a Haditengerészetnél szolgált, ahogy Alan Shepard is. Nem véletlen, hogy Alan mehetett első amerikaiként a világűrbe. Többek között ez is olvasható az első amerikai űrhajós, Alan Shepard és Deke Slayton által közösen írt "Moonshot" című könyvben, amiből ezen a blogon fordítunk részleteket magyarra:

"Deke Slayton közvetlen közelről figyelemmel kísérte a verseny alakulását. Úgy vélte, hogy John Glenn akkor húzná a legrövidebbet, ha csoportszavazás döntene arról, melyikük megy elsőként a világűrbe. Már az első közös sajtótájékoztatójuk óta - amikor igazi hazafiként adta elő magát -, Glenn lett a NASA jólfésült fiúcskája, aki soha, senkit egy pillanatig sem hagyott kétségben affelől, hogy ő a nyerő választás. És még a másik hat pilóta, a legkeményebb versenytársai is elismerték, hogy ugyanolyan keményen dolgozott, mint bármelyikük, ugyanúgy odatette magát, és, hogy megfelelő ember lenne arra, hogy első amerikaiként meghódítsa a világűrt.

Sok vasat tartott egyszerre a tűzben. Néha visszafelé sültek el a dolgok, különösen akkor, amikor a média szűnni nem akaróan arról áradozott, hogy Glenn valamiféle „apafigura” szerepet tölt be a Mercury Hetek között. Erre aztán gyakran rá is játszott Glenn, amikor a kifogástalan imidzs fontosságáról prédikált a többieknek. Számára mindenek fölött a szent imidzs lebegett. A fiúknak fel kellene hagyniuk a bulizással, a sztrádákon való autóversenyzéssel, és a flörtöléssel, amit John szóhasználatában szoknyavadászatnak titulált. Szerinte ezek mindegyike negatív sajtóhoz vezet, ami befeketítheti a Mercury Hetek programját. A moralizálása aztán színes és túlfűtött szóváltásokhoz vezetett a pilóták körében, ami nem éppen kedélyes csipkelődésben nyilvánult meg.

Gilruth a megfelelő várakozóhelyet jelölte ki a sztárolt asztronauták számára. Semmi díszítés nem volt az irodájukban. Csupasz fémkeretes asztalok, egyszerű székek. A falakat repülési tervek, különböző ábrák és az űrhajóról készült kép borította.
Az asztronauták itt gyakran összegyűltek a mérnökök körében pilótaszeánsz néven emlegetett találkozókra, ezek során pedig olyan újításokkal és változtatásokkal álltak elő, amitől a mérnökök a falra másztak. Mint például olyan, hogy kerüljön ablak a Mercury kapszulára, meg, hogy –
Ekkor Gilruth belépett az irodába. Rögtön a lényegre tért. „A mondandóm bizalmas, kérem, ehhez tartsák magukat. Mindegyikük kiváló munkát végzett. Hálásak vagyunk közreműködésükért, de mint azt mindannyian tudják, csak egyvalaki mehet elsőnek az űrbe.”
Deke szíve ezt a pillanatot választotta, hogy nagyot dobbanjon odabenn a mellkasában. Úgy látta, hogy a többieknek is hasonló keringési problémákkal küzdenek. Nem törődött vele. „Életem legnehezebb döntése volt az, amit épp készülök bejelenteni” – folytatta Gilruth – „Fontos, hogy a döntés szűk körben maradjon. A megfelelő időben hozzuk majd nyilvánosságra.”

Hosszú szünetet tartott, ami már-már azzal fenyegetett, hogy hallgatósága felrobban az izgalomtól. Gilruth az időzítés mestere volt. Majd mindenféle felvezetés nélkül bejelentette:
„Alan Shepardé lesz az első szuborbitális Redstone-repülés” – mondta, hangjában annyi érzelemmel, mintha csak egy benzinkúthoz parkolt volna le. Shepardon kívül mindenki mást mélyen sokkolt a hír. Egy a héthez volt az esélye, de akkor is! Deke Slayton lehetett hat társa közül az egyetlen, aki örült, hogy Shepardra esett a választás.

Deke elbizonytalanodott magában. A szavazólapra saját nevét írta elsőnek, Shepardét másodiknak. Ennek ellenére Alan kiválasztása eléggé megtépázta önértékelését. De Gilruth folytatta. „Alant Gus Grissom követi a második szuborbitális repüléssel. John Glenn lesz mindkét küldetés tartaléka.”
Bumm! Deke képtelen volt elhinni, hogy még csak az első háromba sem került. Az most nem számított, hogy rajta kívül még másik hárman hasonló sokkot kaptak. Deke azon a ponton volt, hogy felvetődött benne: repülhet-e egyáltalán a jövőbeli küldetések valamelyikével? Vajon mindez az ő szívzörejével függ össze?

Nem rejtette véka alá az érzéseit. „Sokkolva, sértve, és teljesen megalázva éreztem magam” – mondta később. „Alanre néztem. Kifejezéstelen arccal nézte a földet, majd egy halvány mosolyt kipréselt magából. Kavargó érzéseim ellenére emlékeztettem magamat arra, hogy Shepard, leszámítva, hogy a Haditengerészettől érkezett, egy pokolian jó berepülő pilóta.
Ezután vágott mellbe a valóság. Hát persze! A politika! Gilruth, aki a NASA nehéz költségvetési helyzete miatt kénytelen volt óvatosan lavírozni a kongresszusi vizeken, most előrukkolt egy haditengerész gyerekkel, ő volt Shepard. Grissom a Légierőnél szolgált. A hab a tortán Glenn volt, a Tengerészgyalogságtól. A Szárazföldi Erőknek nem voltak berepülő pilótái, így az egyes szolgálatok egyike sem vádolhatta Gilruthot részrehajlással, ahogy az épp hatalomra lépő elnök sem. Semmiképp sem lehetett a véletlen műe, hogy Shepard és John Kennedy is a Haditengerészetnél szolgált. Kennedy, a hírhedt torpedóvető PT-hajós kapitány. Kennedy a haditengerész háborús hős. Minden egybevág.”"

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://moonshot.blog.hu/api/trackback/id/tr564953214

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása