Kövesd a Pulit!

Puli_new.jpg

Shepard_Slayton_MoonShot_cover.jpgA hatvanas évek elején az Atlas interkontinentális ballisztikus rakétát alakították át az asztronauták számára: a szokásos hidrogénbomba robbanófej helyére a harangalakú, csonkakúp-formájú Mercury-űrhajó került. Többek között ez is olvasható az első amerikai űrhajós, Alan Shepard és Deke Slayton által közösen írt "Moonshot" című könyvben, amiből ezen a blogon fordítunk részleteket magyarra:

"Méghogy hősök lennének?! Deke Slayton hitetlenkedve rázta a fejét. Hogy a pokolba lett hét srácból egy csapásra hős? Igen, valóban tesztelhették az ország legdögösebb  és legújabb repülőjét, de hogy hősök lennének?  „Úgy lettünk azzá, hogy semmit nem tettünk érte” – mondta nevetve. „Mi, heten mindössze megjelentünk egy sajtótájékoztatón, és most mi lettünk az ország legbátrabb emberei. Kész őrület!”

De eközben a vakító reflektorok és a kitüntető figyelem ellenére azért akadt bőven tennivalójuk, és a sajtótájékoztató után rövidesen az asztronautákat családjukkal együtt a virginiai Langley Légibázisra költöztették. A NASA újonnan létrehozott csoportja, a Space Task Group is itt rendezte be főhadiszállását. A következő két évben itt képezték ki magukat asztronautává, miközben a mérnökök a Mercury űrhajó fejlesztésén és tökéletesítésén dolgoztak, ami majd kirepíti őket a világból. „Majd biztonságosan vissza is hozza őket” – emlékeztették minden alkalommal a sajtót.

Deke nagyon óvatosan fogalmazott. „Semelyikünk sem tudja, milyen asztronautának lenni” – mondta. „Az űrrepülés science-fiction volt. Még nem állt össze egésszé, így természetes volt, hogy annyira barátságosak és segítőkészek vagyunk egymással, amennyire ez csak lehetséges. Együtt tapostunk ki egy új ösvényt. Egy irányban repültünk.”

Langley volt a bázisuk, de rengeteget utaztak az országban mindenfelé. Tanulmányozták a Mercury-űrhajót ami akkor még csak a fejlesztési stádiumban volt a McDonnell Aircraft St. Louis-i gyárában. Itt aztán mindegyikük szembesült azzal a ténnyel, hogy – Deke szavaival élve – „ennek a valaminek nincsenek szárnyai”! Aztán a Convair következett a General Dynamics-nál, ahol a még ki sem próbált, talányos Atlas interkontinentális ballisztikus rakétát alakították át: szokásos hidrogénbomba robbanófej helyére a harangalakú, csonkakúp-formájú Mercury-űrhajó került.

Az asztronauták számára azonban a legfontosabb információ az volt, hogy az Atlast annyira bizonságosra és megbízhatóra építették, amennyire ez emberileg csak lehetséges: három vagy még több tartalékrendszert is készen állt ugyanarra a feladatra. Ha az egyik rendszer elromlott, a másik veszi át a feladatát, és védi meg az asztronautát. Végül pedig a Mercury Hetek Florida keleti partján lévő Cape Canaveral indítóállásaihoz repültek, ahol mindezen fejlesztések összeálltak egy egésszé.

A Cape Canaveral félsziget történetében mindvégig vonzotta a letelepülni vágyókat. Érintetlen területén alligátorok és szarvasok osztoztak, és indiánok temették halottaikat szent földjébe. Később mások is érkeztek, hogy farmokat hozzanak létre. De a Cape megszelidítése a vártnál keményebb feladat volt: a kígyók és elkeserítő mennyiségű moszkítók a legtöbb embert messzire elűzték. Most azonban ezen a cserjékkel benőtt földön az indítóállásokat, téglaházakat, hangárokat és irodákat láthatatlan elektromos artériák ezrei kötötték össze: földalatti kábelek szövevényes hálózata futott a föld alatt, energiaimpulzusokat, életbevágóan fontos üzeneteket, elektronikus parancsokat küldözgetve, amik révén begyújtják a rakétákat, és a Mercury Heteket is elindítják majd a világűrbe.

Az asztronautáknak sokféle szerep jutott. Ilyen volt például a Kongresszus tagjainak, kormányhivatalnokoknak és egész iparágak vezetőinek a fogadása, akik Cape Canaveralra érkeztek, és minimális fogalmuk volt a műszaki kihívásokról. Arra számítottak, hogy a befektetett dollárjaikból azonnal babér terem. Egy embert juttatni a Holdra azonban nem ilyen egyszerű, és időre van hozzá szükség. A Mercury-asztronauták akkor is elvegyültek a befolyásos vendégek közt, amikor az első Atlas egy ember nélküli Mercury-űrhajóval a tetején egy lángcsóva hátán az egekbe emelkedett.

Ahol aztán azonnal fel is robbant, és apró miszlikre szakadt. A sokk hatása alatt álló kongresszusi emberek kérdőn néztek az asztronautákra, miközben az Atlas égő darabjai földet értek. „Tényleg fel akartok ülni egy ilyennek a tetejére?”"

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://moonshot.blog.hu/api/trackback/id/tr54945389

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása