Kennedy tanácsadója lemondott volna a világűrről az oroszok javára. JFK azonban nem. Többek között ez is olvasható az első amerikai űrhajós, Alan Shepard és Deke Slayton által közösen írt "Moonshot" című könyvben, amiből ezen a blogon fordítunk részleteket magyarra:
"Kennedy ennél jobban ismerte az amerikaiakat, épp ezért a meghátrálást elutasította. Behívta alelnökét az irodájába, és azt mondta Lyndon B. Johnsonnak, hogy ettől a pillanattól kezdve Johnson – aki az űrprogram elkötelezett támogatója volt - vezesse a Nemzeti Űrhivatalt, és hozza mozgásba a dolgokat.
Ezután James E. Webbet hívta be, aki egy keménykötésű észak-karolinai ügyvéd volt, és ismerősen mozgott a kormány, az ipar, a vállalatok és a politika berkeiben. Kennedy rögtön a lényegre tért: „Jim, azt akarom, hogy te vezesd a NASA-t”.
Ezek figyelemreméltó lépések voltak, és a nemzeti űrprogram támogatása mellett csak Jurij Gagarin földkörüli száguldása után tökélte el magát Kennedy. Egészen addig a hervatag gazdaság, a kommunizmus térhódítása foglalta le, illetve az, hogy Kuba Fidel Castro kezére került.
Gagarin repülésével mindez megváltozott. Két nappal a kozmonauta repülése után, Kennedy irodájában már ott ült Johnson, Webb és Wiesner. Az elnök válaszokat akart: hogyan érheti utol az USA az oroszokat. Johnson és Webb azonos véleményen voltak: „A francba, nem utolérni kell őket, hanem le is hagyni.”
A Mercury program beköszöntével tudósok, felfedezők között, valamint a sajtóban találgatások kezdődtek arról, hogy egy nap az embert a rakéták a Holdig repíthetik. „Mi a helyzet a holddal?” – kérdezte Kennedy. „Meg tudjuk csinálni? Megverhetjük ezzel az oroszokat? Találják ki, és aztán számoljanak be nekem.”
Johnson és Webb élt-halt ezért az ötletért. Wiesner morgott és zsörtölődött, hogy minden elveszett, az űr különben is az oroszoké, és az USA jobban tenné, ha hozzászoktatná magát ehhez a gondolathoz.
Gagarin egykörös repülése az új kormányt megrázó események egész sorát koronázta meg. Az oroszok ezúttal már a sikeres emberes földkörüli űrrepülés úttörői voltak, és Amerikát olyan helyzetbe kényszerítették, hogy utol kelljen érnie őket. Ez a verseny olyan lesz, mint a teknős és a nyúl viadala. Ha bármelyik ország hibázik, vagy hibást döntést hoz, ellenfele abban a pillanatban beéri, és lehagyja. Kétség nem fért hozzá, hogy ez az új űrverseny nagy érdeklődésre tart majd számot, és az egész világ figyelemmel kíséri majd.
Az oroszok űrben elért sikereinél aggasztóbb volt a kommunizmus lassú tűzön égő üstje a szomszédos Kubában, ahol Fidel Castro zsarnoksága egyre jobban feldühítette az Egyesült Államokban és Kuba környező országaiban élő kubai menekülteket – olyanokat, akik eltökéltek voltak, hogy katonai erővel eltávolítsák Castrot a hatalomból. Kennedy egy bonyolult politikai helyzet sűrűjében találta magát, amit az Eisenhower-kormánytól örökölt. Eisenhower elnök beleegyezésével ugyanis egy CIA által támogatott rejtett kubai akcióra került sor, aminek a lényege a kubai inváziós erők kiképzése, pénzelése és munícióval való ellátása volt. A művelet teljesen titokban zajlott, mivel Kennedy és elődei is kerülték annak még a látszatát is, hogy nyíltan beavatkoznának a latin országok politikájába.
Igazából Kennedy nem akarta a nevét adni egy ilyen politikailag veszélyes, és erkölcsileg megkérdőjelezhető akcióhoz. Tanácsadói és a menekültek vezetői megesküdtek neki, hogy az invázió hatására a kubaiak majd fellázadnak Castro ellen. A kubai menekültek seregei készen álltak. Biztosították róla, hogy az invázió sikere érdekében mindössze az amerikai légierő támogatására lenne szükség, ami elpusztítaná a kommunista sugárhajtású gépeket, és más vadászrepülőket, amiket a támadó bombázók elfogására küldenének.
A guatemalai repülőterek visszhangoztak a kétmotoros B-26 Invader bombázók mennydörgésétől, amik legénység már hónapok óta gyakorolt az akcióra. Kuba stratégiai célpontjaira mérnének csapást. Mintegy ezerötszáz kilométerrel arrébb, Florida déli részének mocsaras vidékén invázióra készülő eltökélt kubaiak gyakorolták a partraszállást és szülőföldjük dombvidékén folytatott háborúra készültek. Készen álltak.
Ha az invázióra nem a tervezett időpontban kerül sor, Fidel Castro eltávolításának esélye örökre elúszhat."
