Kövesd a Pulit!

Puli_new.jpg

Shepard_Slayton_MoonShot_cover.jpgAz asztronauták becsípett PR-esét egy riporter telefonja ébresztette, aki kérdezgetni kezdte a Gagarin űrrepülésével kapcsolatban, mire Shorty teljesen összezavarodva és feldühödve ezt sziszegte a telefonba: „Ha akarsz tőlünk valamit, te fasz, az a válaszom, hogy itt még mindenki alszik.” Többek között ez is olvasható az első amerikai űrhajós, Alan Shepard és Deke Slayton által közösen írt "Moonshot" című könyvben, amiből ezen a blogon fordítunk részleteket magyarra:

"Al Shepard az ágya melletti rádióhoz fordult. Izgatottan beszéltek a Vosztokról, annak pályájáról és Jurij Gagarinról. Alan végighívta a többi Mercury űrhajóst. Ők már tudták a hírt, és ennek megfelelően valamennyien búskomorak is voltak. Véget ért a verseny.
Épp elég rossz volt az asztronautáknak, hogy az éjszaka kellős közepén kellett minderről telefonon értesülniük. Ennél is rosszabb volt, hogy az Egyesült Államok szemlátomást lemaradt a Szovjetunió mögött. És az sem sokat használt, hogy a Mercury Hetek hangja, John „Shorty” Powers ezredes ebben a feszült helyzetben képtelen volt befogni a száját.
A becsípett Powerst egy riporter telefonja ébresztette, aki kérdezgetni kezdte a történtekkel kapcsolatban, mire Shorty teljesen összezavarodva és feldühödve ezt sziszegte a telefonba: „Ha akarsz tőlünk valamit, te fasz, az a válaszom, hogy itt még mindenki alszik.” Ezzel lecsapta a telefont. Ez a pillanat igazi ajándék volt egy újságíró számára, és reggelre a riporter újságja címlapon kürtölte világgá:

A SZOVJETEK EMBERT KÜLDENEK AZ ŰRBE;
A SZÓVÍVŐ SZERINT AZ USA MÉG ALSZIK

A NASA hivatalnokai még hajnal előtt ellepték a hét asztronautát. „Egyértelmű sajtóközleményre van szükség.” Bár az asztronauták érthető módon csalódottak voltak, mégis gratuláltak a szovjetek lenyűgöző mérnöki teljesítményéhez. Újra John Glenn sietett a megmentésükre. Titka ennyi volt: fogalmazz egyenesen, és csak az igazat mondd.
„Mindössze annyi történt, hogy egy kicsit fenéken billentettek minket” – mondta a sajtónak. „Fölösleges ezt elbagatellizálni, de most, hogy az űrkorszak elkezdődött, rengeteg munka vár mindenkire.” John mondandója úgy ment át a sajtón, mint kés a vajban: mindenhol őt idézték. Őszintesége meggyőzte a bizonytalankodókat arról, hogy valóban John Glenn repül majd első amerikaiként a világűrbe. A bújócska pedig folytatódott.

Hosszútávon nem számított sokat, hogy ki lesz az első asztronauta, aki a világűrbe repül. Repülése után a találgatás abbamaradt, és ezzel az egész ügy végére pont kerül. De vajon Amerika eljut-e egyáltalán a repülésig? Gagarin küldetése és a szovjet gyorsítórakéták elsöprő ereje láttán Washingtonban olyan hangokat is hallani lehetett, hogy le kellene állítani az Egyesült Államok emberes űrprogramját. A depressziós hangulat hátterében az állt, hogy sokan úgy érezték: az USA most már sosem lesz képes utolérni a szovjeteket, így aztán minek fecsérelni az időt és az energiát arra, hogy másodikak legyenek az űrben?

A Fehér Házban az ország fiatal, újdonsült elnökét kegyetlenül bántotta a szovjet rakéták elsőbbsége. Eleinte úgy tűnt, ő is kész tényként kezelte, hogy a világűr az oroszoké. Való igaz, John F. Kennedy egy Gagarin repülését követő sajtótájékoztatón nyomatékosan kijelentette, hogy az ország nem próbál versenyezni az oroszok világűrben nyújtott teljesítményével, ehelyett  inkább olyan területeket keres magának, ahol „mi lehetünk az elsők, és ami hosszú távon az emberiség javára válik”.

Kennedy azonban ettől a gondolattól nem érezte jól magát. Mindössze pár rövid hónappal korábban, kötelezte el magát amellett, hogy „ismét mozgásba lendíti ezt az országot”. Richard Nixon elleni választási kampányában az USA és a Szovjetunió rakéta- és űrprogramja közti szakadék betemetéséről beszélt. Ékesszólóan azzal kampányolt, hogy Amerika helye az űrben van, ami „az új határ.” Hogyan engedhette meg, hogy az Egyesült Államok fülét-farkát behúzva, csöndben kiszálljon a versenyből? Nem számít, hogy minden jel szerint az oroszoknak a világűr tényleg az új határt jelenti. De Amerika már korábban is behozta lemaradását, és most is ezt kell tennie.

Ebben Kennedy nem sok segítségre számíthatott a Massachusetts Institute of Technology-tól érkezett Jerome B. Wiesner részéről, aki a tudományos tanácsadó-testület vezetőjeként ki akarta zsigerelni az egész nemzeti űrprogramot. Filézzük ki a NASA-t, szedjük szét teljesen, majd az alapoktól kezdve építsük fel újra. Koncentráljunk a repülőtudományra, és hagyjuk csak meg az űrversenyt az oroszoknak. Kennedy pedig minél előbb írja alá a Mercury-program halálos ítéletét, mivel, ha az balul ütne ki, és emiatt emberek halnak meg, az egész ország Kennedy-t vádolná a hibáért. Wiesner az javasolta, hogy az Egyesült Államoknak a tudomány, a kommunikációs és katonai műholdak terén kellene elsőségre törekednie. „Tarts a győztesekkel”, ez volt a szavajárása."

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://moonshot.blog.hu/api/trackback/id/tr844991992

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása