A világháború után Huntsville-ben telepítették le a német rakétatudósokat. Az alabamaiak náci-invázióra gyanakodtak, és kezdetben nem voltak barátságosak. Többek között ez is olvasható az első amerikai űrhajós, Alan Shepard (az egyetlen ember, aki a Holdon golfozott) és Deke Slayton által közösen írt "Moonshot" című könyvben, amiből ezen a blogon részleteket fordítunk le magyarra:
"Az alabamai Huntsville lett a német csapat új otthona. Hiába tették le a nagyesküt a hadsereg vezetői, hogy a helyiek szívélyes fogadtatásban részesítik majd a németeket, még mindig túl sok üresen maradt ágy, összetört szív és alabamai katonák friss sírhelye emlékeztette a huntsville-ieket a történtekre, és nem voltak barátságosak a németekkel. Sokan gyanakodtak rájuk, és nem akarták elhinni, hogy a tudósok a náci Németország kiszolgálása után látszólag ilyen gyorsan és könnyedén az Egyesült Államok elkötelezett hívei lettek.
A feszültség akkor enyhült, amikor az alabamaiak rájöttek arra, hogy ezek az emberek nem voltak nácik. Aztán fokozatosan a németek energikus, elszánt csapata – valamennyien Fort Blissben tanultak meg angolul – kivívták nyakas vendéglátóik tiszteletét és támogatását. A fordulatban oroszlánrészt vállalt von Braun, aki karizmatikus vezetőként fáradhatatlanul azon munkálkodott, hogy megnyerje a közösség jóakaratát.
Az arzenál 1950. június 25-i újranyitását követően alig telt el pár hét, és Észak-Korea megszállta a döbbent és teljesen felkészületlen Dél-Koreát. Két nappal később Harry S. Truman elnök amerikai katonákat rendelt Koreába. A koreai háború pezsdítően hatott az arzenálra. A hadsereg Washington parancsa nyomán von Braun csapatát az ország első ballisztikus rakétájának kifejlesztésére utasította. A rakétának hagyományos vagy nukleáris robbanófejet kellett 320 kilométer távolságra eljuttatnia, és hordozhatónak kellett lenni ahhoz, hogy a harctérre elvihessék a frontkatonák. A rakéta az Arsenal-telep nyomán a Redstone nevet kapta.
A német mérnököknek és tudósoknak tehát újra fegyvert kellett építeniük, az űrrakéta kutatásával és fejlesztésével kapcsolatos reményeik ismét zátonyra futottak. Nem is sejtették, hogy ez a karcsú, huszonegy méter magas rakéta lesz a belépőjük a világűrbe.
A következő három évben a német és a velük együtt dolgozó amerikai mérnökök az alapoktól kezdve megtervezték a Redstone-t, állványzatra szerelve tesztelték a hajtóművét, szélcsatornákban csiszoltak aerodinamikai jellemzőin, és szerkezetének tartósságáról rázógépek segítségével győződtek meg.
1953. augusztusában az első Redstone rakéta eldübörgött a floridai Cape Canaveral katonai kísérleti telepéről. Visszafogott kezdés volt, a Redstone nyolc kilométerrel arrébb az óceánba csapódott. Az ezt követő években a Redstone-rakéták „megtanultak” egyenesen és jól repülni, és von Braun számára jóval megbízhatóbbak voltak a Cape Canaveralról indított többi rakétatípusnál – utóbbiak tesztjeit bosszantó hibák és robbanások kísérték.
Von Braun ideje egy részét Huntsville-ben töltötte, ahol a Redstone-t szerelték össze, az idő fennmaradó részében a Cape Canaveral-i kísérleti telepen volt. Amilyen fékezhetetlen és innovatív természete volt, egy megfigyelőállást akart telepíteni a Cape-en található világítótorony külső lépcsőjére, ahonnan a magasból alaposan megfigyelhette volna a rakéták gyújtását, és ahogy az égbe dübörögnek. Ez olyan mintha valaki egy tűzokádó sárkány torkán akarna lenézni, és sokat elárul arról, hogy von Braun mennyire bízott az általa és csapata által kifejlesztett technológiában. A példátlan kockázatvállalást azonban túl soknak ítélte Asa Gibbs alezredes, aki a Légierő által üzemeltetett telep parancsnoka volt.
Gibbs köpcössége szigorú katonai észjárással párosult, és általában mindig egy vastag szivarvéget rágcsálva tűnt fel. Maradi volt és elővigyázatos, ő akart maradni a főnök: sosem kérdőjelezte meg az felülről érkező utasításokat.
Gibbs odament von Braunhoz, és megállt a német tudóssal szemben, és nem adott félreértésre okot: „Wernher, maga most megy, és leszedi a felszerelését arról a rohadt világítótoronyról” – préselte ki a szavakat a fekete szivart szorító fogai mögül – „és nagyon gyorsan visszarakja a blokkházba, ahova való. Vette az adást?”
„Természetesen” – felelte von Braun mosolyogva, aki nem egészen értette, hogy terve miért kavarta fel ennyire Gibbs-t, de mindenesetre értékelte az aggódást: ha egy Redstone indítása rosszul sül el, vagy a rakéta felrobban felszállás közben, az egyúttal a német tudós földi pályafutásának végét is jelenthette volna."
Ez nem sci-fi: a Google által szponzorált 30 millió dollár összdíjazású Lunar X PRIZE versenynek egy magyar csapat is a résztvevője. A cél: magánpénzből eljutni a Holdra. Ezen a blogon pénz helyett lájkokat gyűjtünk nekik: csatlakozz Te is a Puli Space facebook-oldalához!
