Egy aprócska navigációs hiba, és a tervezettnél gyorsabb leszállási sebesség miatt az Eagle hat és fél kilométerrel túlrepült a landolási zónán. Többek között ez is olvasható az első amerikai űrhajós, Alan Shepard (az egyetlen ember, aki a Holdon golfozott) és Deke Slayton "Moonshot" című könyvében, amiből ezen a blogon részleteket fordítunk le magyarra:
"Kilencszáz méterre a Holdtól újabb riasztás szólalt meg. 12-0-1. Ezt azonnal egy körkérdés követte a Küldetésirányításnál. Újabb „üzemi túlterhelés”.
„Minden rendben” – mondta Charlie Duke. Hatszáz méter magasan, az egyre gyorsabban növekedő kráterek felé haladva, Neil újra jelentkezett.
„Tizenkettes riasztás. Tizenkettő-nulla-egyes riasztás.” Kranz Balesnek kiabált. „GUIDO? Ezzel mi a helyzet?” Deke Slayton tekintete találkozott Steve Baleséval. A fiatalember határozottságot látott a szemében. Most Steve-en volt a sor. Bármit is mond, az…
„Rendben!” vágta rá Bales. „Minden rendben!”
Charlie Duke Slaytonra nézett. Deke vigyorgott, jobb hüvelykujjával gyorsan és határozottan felfelé bökött. Deke ösztönösen tekintetével a termet pásztázta Alan Shepard után kutatva. Végül a terem végében kiszúrta, és egymásra néztek. Összekacsintottak, és egy pillanatra megvillantották egymásnak felfelé fordított hüvelykujjukat.
Charlie bekapcsolta a mikrofonját. Nagyot nyelt. „Minden rendben, Eagle. Kitartás, minden rendben…”
Négyszáz méterrel a holdfelszín fölött az Eagle belekezdett az ereszkedés utolsó felvonásába. Aljáról lángok nyaldostak lefelé, miközben a jármű egyre lassított. Neil Armstrong küldetése borotvaélen táncolt. Buzzal közös volt minden gondolatuk. Most már többről volt szó, mint pusztán arról, hogy a Hold felé zuhannak. Olyan közel voltak hozzá, hogy Neilnek repülni kellett az űrhajóval. Billentyűzetén ráütött a FOLYTATÁS-ra. A számítógép ettől kezdve irányítja a süllyedés elsődleges teendőit, Buzz társa és az elektronikus agy munkáját segíti, hogy Neil minden érzékszervével a vákuumban való repülésre összpontosíthasson.
Mindkét férfi kinézett a háromszögletű ablakokon, és a Hold felszínét tanulmányozták. Annyiszor elpróbálták már mindezt a szimulátorban, hogy úgy ismerték a tervezett leszállóhelyet, akárcsak mint a hazai repülőtereket. Szinte azonnal észrevették, hogy nem ott vannak, ahol lenniük kellene.
A fenébe is!
Az Eagle hat és fél kilométerrel túlrepült a Home Plate-en, a landolási zónán. Egy aprócska navigációs hiba, és a tervezettnél gyorsabb leszállási sebesség miatt az Eagle elvétette a holdraszállás kijelölt helyet a Nyugalom Tengerében.
Neil homlokát ráncolva nézte a feléjük emelkedő felszínt. Egy futballpályánál is szélesebb kráter ásított feléjük, amit körös-körül sziklák öveztek: egyenesen ide tartott az Eagle, aminek üzemanyaga fogytán volt. Nem volt elfecsérelni való idő.
A hold légüres tájain nem lehet siklórepülni, hogy ezáltal üzemanyagot spóroljanak meg: az Eagle a vákuumban nem több, mint ballaszt. Arra sem volt lehetőség, hogy még egyszer megkerüljék a Holdat, és újból megkíséreljék a landolást. Az egyetlen esélyük az volt, ha most leszállnak.
Neil Armstrong erősen megmarkolta a kézivezérlőt az eltelt években vadászrepülők és rakéták irányításához szokott mozdulattal. A Föld légkörében és földkörüli pályán száguldva mindig tudta, mit kell tennie. Most viszont úgy kell repülnie, ahogy még soha korábban nem repült. Tudás, tapasztalat, gyakorlat, amire az X-repülőkön és a Gemini-űrhajón tett szert, mind-mind ebbe az egy pillanatba sűrűsödött össze, itt, az alant elterülő sivár vidék fölött.
Neil Armstrongnak az út hátralevő részében kézi vezérléssel kellett repülnie. Hol erősebben, hol gyengébben szorította a vezérlőkart. Az Eagle hat méter per szekundumos sebességgel ereszkedett. Neil fokozta a teljesítményt, és 2,7 méter per szekundumra lassított. Muszáj volt érezni a hajóját. Érzékszerveit hozzászoktatta a lökésekhez, a billegéshez és a farolás-szerű mozgáshoz, utóbbiért az a tizenhat kis helyzetszabályzó segédhajtómű volt felelős, ami egyenesben tartotta az Eagle-t az ereszkedés során. Vízszintesen kellett landolniuk – ez volt biztonságuk, túlélésük és hazautazásuk kulcsa."
Ez nem sci-fi: a Google által szponzorált 30 millió dollár összdíjazású Lunar X PRIZE versenynek egy magyar csapat is a résztvevője. A cél: magánpénzből eljutni a Holdra. Ezen a blogon pénz helyett lájkokat gyűjtünk nekik: csatlakozz Te is a Puli Space facebook-oldalához!
