Vészjelzések kísérték az emberiség első holdraszállását, az Apollo 11 leszállóegységének számítógépe nem bírta a strapát. Többek között ez is olvasható a két amerikai űrhajós, Alan Shepard és Deke Slayton "Moonshot" című könyvében, amiből ezen a blogon részleteket fordítunk le magyarra:
"Garman óvatosan fogalmazott, ügyelt arra, hogy Balesnek szánt szavait jól érthetően mondja. „Ez egy üzemi túlterhelés. Ha nem ismétlődik meg, akkor minden rendben.” Bales azonnal megértette a helyzetet. Az Eagle számítógépének túl sok adatot kellett kezelnie. Tisztában volt azzal, hogy egy számítógép adatokkal való „kényszerhízlalása” túlterheléshez vezethet. De ugyanakkor jól is ismerte ezt a számítógépet. Tudta, hogy mi megy végbe benne.
A gép pedig pont azt tette, amit tennie kellett. Az Eagle számítógépe egy másodperces rögzített ciklusidővel dolgozott. Bales úgy gondolta, hogy a gép időben helyrejön, és azt is tudta, hogy a hardware valószínűleg most is jó állapotban van. Minden egyes másodpercben a gépnek navigálnia, irányítania kellett, tolóerőt szabályozni, frissíteni a korábbi adatokat, ráadásul az adatokat több különböző szempont alapján meg kellett jeleníteni a legénység számára. Ugyancsak ez a gép végezte a landolás megszakítása esetén szükséges számításokat is. A 12-0-2 túlterhelési riasztás akkor villant fel, amikor a számítógépnek nem sikerült a rendelkezésre álló egy másodperc alatt mindezzel végeznie.
A fenébe is, mérlegelte Bales. Garmannal közösen programozták az Eagle számítógépébe a fő funkciókat, és gondoskodtak arról, hogy azokat a rendelkezés álló idő alatt elvégezze. A számítógép működött, és csak ez számított. De Neil Armstrong hangja választ sürgetett. „Értelmezzétek azt a tizenkettő-nulla-kettes programriasztást” – kérte.
„GUIDO?” – kiáltott Gene Kranz a Küldetésirányítás zártláncú kommunikációs csatornáján. Mindenki lélegzetvisszafojtva várt.
Balesnek több idő kellett. Kranznak viszont nem volt erre ideje. Armstrongnak és Aldrinnak sem volt, miközben lefelé zuhantak. Kranz ránézett Balesre. A repülésigazgató ökölbe szorított kézzel rácsapott a konzolra. Bales összerázkódott székében. Nem lehetett átgondolni, értékelni, mérlegelni a dolgokat.
„Rendben!” kiáltotta. Ezzel lekapcsolta mikrofonját, és konzoljára meredt. „A fenébe is, rendben” – mondta rekedten, mintegy önmagának. Charlie Duke meglepettnek tűnt. Neki sem volt vesztegetni való ideje, és már mondta is a mikrofonba: „Azt mondják, hogy minden rendben azzal a riasztással, Eagle.”
Minden felgyorsult. Minél közelebb került az Eagle a holdtalajhoz, annál gyorsabban kellett dönteni mindenről, és reagálni mindenre.
Az asztronauták ekkor már csak ezerkétszáz méterre voltak a holdportól. Kranz bekapcsolta a mikrofonját. „Figyelem, minden repülésirányítónak. Végső döntés a landolásról.”
A nagy terem összes repülésirányítóját egyesével végigkérdezte. Valamennyien ezt felelték: „Rendben”. Egészen addig, amíg Kranz ismét Steve Baleshez nem ért. Vezérlésért felelős embere azonban hezitált. Kranznak erre nem volt ideje. Ebben a pillanatban biztosan nem, amikor egy hajó két emberrel a fedélzetén egy több mint negyedmillió kilométerre lévő másik világ felé zuhan.
„GUIDO, felőled rendben?” – kérdezte Kranz kurtán.
Bales nem volt nyugodt. Újabb és újabb riasztások jelentek meg az ellenőrző képernyőkön. Azt is mérlegelnie kellett, hogy Neil és Buzz számítógépe vajon holnap is rendelkezésükre áll-e, amikor a tervek szerint egy robbanás kíséretében fel kell emelkedniük a holdról. Egy pillanat alatt átfutott benne az összes gyakorlás, a rengeteg próbaüzem, amiket Garmannel együtt elemeztek ki, és ezek után jutottak arra a következtetésre, hogy a rendszerrel minden rendben van. De az akkoris csak gyakorlás volt. Ez meg itt éles helyzet. Zsigereiben érezte, és szent meggyőződése volt, hogy a számítógép megfelelően működik, és hogy épp nem két, a földtől oly távol lévő ember életét készül kioltani. Ugyanakkor mégis ott voltak azok a vészjelzések…
„Rendben” – vágta rá ekkor határozottan.
Charlie Duke már mondta is: „Eagle, a landolásra szabad jelzést kaptál”."
Ez nem sci-fi: a Google által szponzorált 30 millió dollár összdíjazású Lunar X PRIZE versenynek egy magyar csapat is a résztvevője. A cél: magánpénzből eljutni a Holdra. Ezen a blogon pénz helyett lájkokat gyűjtünk nekik: csatlakozz Te is a Puli Space facebook-oldalához!
