Az Apollo-1 tragédiája előtt egy szakember kendácsmunkának nevezte az űrhajót, az Apollo-program felelőse szerint a munkálatok felét csak papíron végezték el. 1967. január 27-én következett be az Apollo-1 katasztrófája. Ennek alkalmából most a közvetlen előzményeken kezdve áttekintjük a tragédia eseményeit az első amerikai űrhajós, Alan Shepard és Deke Slayton által közösen írt "Moonshot" című könyve alapján, amiből ezen a blogon fordítunk részleteket magyarra:
"Az egyik mérnök ezt javasolta Chauvinnek: „Fújjuk le a mai tesztet. Egy örökkévalóságig el fog tartani. Jobban járunk, ha itt abbahagyjuk, és az egészet az elejétől fogva más alkalommal megismételjük.” Chauvin azonban megrázta a fejét. A határidő mindennél fontosabb, átkozottul kritikus tényezővé vált: az űrhajó mielőbbi indítását egyre inkább sürgették. Houston be volt sózva, nem is beszélve arról az informális nyomásról, amit a Fehér Ház gyakorolt a NASA különböző osztályaira. Nincs mese: repülnie kell a madárkának.
Chauvin emlékeztette csapatát, hogy nem a gyengélkedő kommunikációs rendszer ellenőrzése a teszt elsődleges célja. Szerinte közel voltak a „kábel nélküli” szárazteszt végkifejletéhez, a fedélzeti rendszerek ellenőrzésének lezárásához, és a teszt folytatása mellett döntött. Egyszerűen elsiklottak Grissom mikrofon-problémája fölött: semmi többről nem lehet szó, csak egy drót kilazult valahol. Úgy tervezték, hogy a visszaszámlálást este 6:31-kor folytatják.
Senki nem tudta, mikor kezdődött. Sem akkor, sem máskor nem lehetett megmondani, hogy a végzetes események pontosan mikor kezdtek kibontakozni. Senki nem tudta elképzelni, hogy valóra válhat legrosszabb rémálma. Vagy senki sem mert belegondolni abba, ami gyakorlatilag elkerülhetetlen volt.
Az Apollo-1-re tragédiája már órákkal azelőtt eldőlt, hogy a 10. percben felfüggesztették volna a visszaszámlálást. A Saturn indítóállványzatán egy technikus végigment ellenőrzőlistáján, átnézte, mit mikor kell tennie. Az űrhajó ajtaját légmentesen lezárták, az asztronautákat rögzítették üléseikben, az űrhajó be volt üzemelve. A belső kabinnyomás kezdett emelkedni, hogy „szennyeződés-mentessé” tegye az Apollo-1 belsejét.
Kinyíltak a szelepek, és tiszta oxigén áramlott a kabinba. A nyomás megváltozott. A 21 százalék oxigénből, közel 79 százalék nitrogénből, és egyéb gázok elegyéből álló légköri levegőt tiszta oxigén váltotta a háromszemélyes kabinban. Az érzékelők szerint a belső környezet elérte a kívánt 1,15 Bar nyomást, ekkor már csak 100 százalékos oxigén volt odabenn: a kabin, a felszerelés, a vezetékek, a műanyagok, a tépőzárak, a szkafanderek és a műszerek mind-mind tiszta oxigénben fürdött.
Ha minden tökéletesen működött volna, a 012-es űrhajóra váró tragikus események sosem következhettek volna be. De ez a hajó tele volt problémákkal, és ezek közül csupán egy volt, hogy még a közel 500 méterre lévő blokkházzal sem tudott megfelelően kommunikálni.
Ez volt az az űrhajó, amit az Apollo minőség-ellenőrzését végző szakembere, bizonyos Thomas Baron „kendácsmunkának” tartott, ami szerinte „nem biztonságos”. Joe Shea az űrhajó felelőse beismerte, hogy a szerkezet építése és összeszerelése során több mint húszezer hiba történt. Ugyanezt a hajót bírálta John Shinkle is, az Apollo program felelőse, aki szerint az „átkozott mérnöki munkák felét” csak papíron végezték el. Rocco Petrone, a startért felelős igazgató pedig vehemensen tiltakozott ez ellen a teljesen elfogadhatatlan „csavarkupac” miatt. És ez az űrhajó immár több mint öt órája 100 százalékos oxigénben fürdött.
A tiszta oxigén normál körülmények között a legveszélyesebb és leginkább korrodáló hatású gázok egyike. Rövid idő alatt kikezdi a vasat, vagy más fémeket, és egy rakás szemétté változtatja őket. Szikra esetén elképesztően gyúlékony. A tiszta oxigént azonban minden gond nélkül használták a Mercury- és a Gemini-űrhajókban, és a NASA mérnökei kezdtek megfeledkezni a tűz kockázatáról.
Több mint öt óra alatt az oxigén a 012-es túlnyomásos kabinjában áthatolt minden egyes tárgy felszínén, a műanyagokon kezdve az ellenőrzőlisták papírján át, a nem fémes szigetelésig, és beleette magát a felszín molekulái alá egy időzített bombává változtatva azt, ami bármikor működésbe léphet."
Támogasd legalább egy lájkkal a Google által szponzorált Lunar X PRIZE verseny egyetlen magyar csapatát! Már csak 22 másik - köztük jó pár amerikai - csapattal állnak versenyben. Rájuk fér a bátorítás!
