Gus Grissom, az Apollo-1 parancsnoka egy rakás szarnak hívta a szimulátort, és egy citromot akasztott az ajtajára, de az űrhajó is számos sebből vérzett. 1967. január 27-én következett be az Apollo-1 katasztrófája. Ennek alkalmából most a közvetlen előzményeken kezdve áttekintjük a tragédia eseményeit az első amerikai űrhajós, Alan Shepard és Deke Slayton által közösen írt "Moonshot" című könyve alapján, amiből ezen a blogon fordítunk részleteket magyarra:
"Gus Grissom forrt a dühtől. Őt szemelte ki Deke Slayton és Alan Shepard az új, háromszemélyes Apollo-küldetés első, emberes küldetésének parancsnokának, de a küldetéssel kapcsolatban semmi sem alakult úgy, ahogy kellett volna. Az Apollo-1 startját 1967. február 21-ére tűzték ki, de december elején Gus még mindig a hihetetlenül bonyolult gépezettel küszködött, ráadásul úgy, hogy terveken még mindig módosítottak, és minden alkalommal újabb és újabb problémákat tártak fel. Grissom és legénysége, Ed White és Roger Chaffee startját egyik időpontról a másikra tologatták, és a csúszásokkal töltött hónapok után a türelmük végül elfogyott, és helyét szilaj düh vette át.
Addig szó sem lehet semmilyen küldetésről, és az Apollo-1 egy tapodtat sem mozdulhat meg a Cape Canaveral-i indítóállásról, míg a végeláthatatlan gikszerek és hibák sorát nem orvosolják, és az űrhajó üzemképtelen rendszereit ki nem javítják: csak ezután lehetett az Apollo-1-et hivatalosan repülésre alkalmasnak nyilvánítani. Gusnak az a benyomása támadt, hogy ez az átkozott hajó sosem hagyja el a földet. Az Apollo-1 drága, nehézsúlyú és bonyolult űrhajó volt, kisebb-nagyobb rendszerek ezreivel telepakolva, és ezeknek mindnek tökéletes összhangban kellett működniük, mielőtt sor kerülhetett volna a repülésre.
Az asztronauták kiképzésének megkönnyítésére építették meg az Apollo-1 élethű makettjét, a szimulátort, amiben az összes gomb, kijelző, fogantyú és szabályzó az igazi hű mása volt. Grissom haragja aznap éppen erre a szimulátorra irányult, illetve arra, akinek az volt a feladata, hogy a szerkezet ne csak felépítésében, hanem működésében is a tényleges űrhajóra hasonlítson. Azt az embert pedig Riley McCaffertynek hívták, és igencsak feszengett Grissom haragjának össztüzében.
A legénység épp csak befejezte a tényleges Apollo-1, vagyis a 012-es Űrhajót átvizsgálását, ezen a néven hívták ugyanis a gyártónál, a kaliforniai Downey-ben lévő North American Aviation-nél. Itt a mérnökök éjjel-nappal dolgoztak, hogy eleget tegyenek a NASA áttervezésre és más módosításokra tett kéréseinek. Percekkel azután, hogy beszíjazta magát a szimulátorba, Grissom nyers haragra gerjedt. A szimulátor és a tényleges 012-es Űrhajó annyi lényeges ponton tért el egymástól, hogy Gusnak kész időpocsékolásnak tűnt a szimulátorban töltött percek. Behívta McCafferty-t, és nem válogatta meg a szavait.
„A pokolba is, Riley” csapott le McCafferty-re az Apollo-1 parancsnoka fenyegetően. „Ez a szimulátor használhatatlan! Miért nem frissítették? Túl sok mindenben eltér az űrhajótól. Több a baj ezzel, mint a haszon.”
„De -”
„Riley, ez egy rakás szar!” – kiabálta Gus, miközben legénységével kimászott a szimulátorból.
Riley elmagyarázta, hogy a mérnökök Downey-ban több száz változtatást hajtottak végre a 012-esen, és időbe telik ezeket a szimulátorban is átvezetni. Gus mereven bámult rá.
Másnap parázsló dühét, és az alvállalkozó csapat iránt érzett utálatát Gus mindenki számára egyértelművé tette. A dühös parancsnok ugyanis egy citromot akasztott McCafferty szimulátorán a legénységi ajtóra.
Képtelenség volt megakadályozni, hogy a sajtó ne foglalkozzon a folyamatos csúszásokkal és az Apollo-legénység és a NASA személyzete közt kialakult feszültséggel. Kiszivárgott, hogy az Apollo ezer sebből vérzik. Amikor egy riporter a felmerült gondokkal kapcsolatban megkérdezte Gust, ő elkeseredett nevetés tört ki, majd megpróbált őszintén válaszolni – anélkül, hogy túl sok ellentmondást elárult volna, amivel veszélybe sodorhatta volna az Apollo-programot. „Kétségeim vannak. Voltak korábban is problémáink, de most csőstől jönnek. Őszintén szólva átkozottul kicsi esélye van annak, hogy ki lehessen húzni ezzel tizennégy teljes napot a világűrben.”
A szimulátorral kapcsolatos gondok és a repülés folyamatos csúszásokkal tarkított előkészületei nem az egyedüli teher volt, ami Grissom vállára nehezedett. Az Apollo-1 parancsnokaként egyben villámhárító szerepe is volt az Apollo-programot érő kifogások és epés megjegyzések viharában. Ezek a programot indokolatlannak tartották, ami túl lassan halad kitűzött célja felé: hogy egy amerikait küldjön a Holdra."
Támogasd legalább egy lájkkal a Google által szponzorált Lunar X PRIZE verseny egyetlen magyar csapatát! Már csak 22 másik - köztük jó pár amerikai - csapattal állnak versenyben. Rájuk fér a bátorítás!
