A nap, amikor az első amerikai megindult a világűrbe. Többek között ez is olvasható az első amerikai űrhajós, Alan Shepard és Deke Slayton által közösen írt "Moonshot" című könyvben, amiből ezen a blogon fordítunk részleteket magyarra:
"Louise egy ideig még nézte a ház előtt várakozó tömeget, majd elfordult az ablaktól, és felvette a kis tranzisztoros rádiót, amivel egész délelőtt a füléhez tapasztva járt-kelt. Az adó most élőben jelentkezett be Cape Canaveralról. Egy pillanatot sem akart elszalasztani.
„Louise!” Apja hívta, aki a család többi részével együtt a TV előtt ült. „Jobb lenne, ha bejönnél ide! Folytatják a visszaszámlálást!” Felfigyelt a rádióból érkező hang hirtelen változására. „Most megcsinálják” – mondta a tudósító csöndesen. „Minden jónak tűnik. Az időjárás rendben, és a Mercury Irányítás szerint Alan Shepard és Freedom Seven előtt szabad a pálya…”
Louise csatlakozott a család többi tagjához, és nézte a magában álldogáló kecses rakétát. Olyan volt, mint egy márványoszlop vagy egy kő valamilyen ókori görög festményről. Egy lélegző festmény, hiszen a rakétából a hideg pára fehér felhő gyanánt lengedezett a szélben. Louise a tévé előtt térdelt. Ösztönösen kinyújtotta karját, hogy megérintse az űrhajóról és férjéről közvetített élő képet.
T mínusz hét. Alan Deke hangjából merített erőt. Hat. Magában a barátjához beszélt. „Maradj velem, Deke…” Öt. Lábával keményen taposta a kapszulát, megfeszítette magát. Négy. Alan kezével a műszerfalon elhelyezett stopper után nyúlt. El kell indítania a felszállás pillanatában, ha esetleg az automata óra bedobná az unalmast.
Három. Bal kéz a küldetésmegszakító karon. A menekülőrakéta készen áll. Kettő. Hangosan beszélt magában, ahogy a pilóták szoktak, ha az ismeretlennel néznek farkasszemet.
„Oké, nagyokos, te akartad. Most aztán csináld!” Egy. „Ne cseszd el, Shepard…” Zéró. Deke hangja elvékonyodott, ahogy szinte elénekelte: „Gyújtás!”
Robaj hallatszott Shepard alól. Az üzemanyagpumpák teljes sebességgel dolgoztak. Üzemanyag ömlött végig a vezetékeken, az égéstérben egyesülve, hogy aztán tűz formájában keljenek új életre. Megfeszítette testét.
Mielőtt végiggondolhatta volna, hogy mi következik, egy tompa morajlás futott végig a Redstone-on, fel egészen az űrhajóig, és meglepően finoman megrázta azt. A morajlás egyre hangosabb és hangosabb lett.
„Felszállás!” - kiáltotta Deke. Alan érezte, ahogy az űrhajó megmozdul. Felkészült a rázkódásra és a várható erőhatásokra. Jó előre felhangosította a hangerőt a fülhallgatójában. Nem akarta, hogy az egyre erősödő robajlásban akár egyetlen szót is elmulasszon abból, amit Deke mond.
A Freedom Seven enyhén megbillent. Alan szíve hevesen dörömbölt. Megmozdult. „Úton vagy, Jose” – kiáltotta Deke, és öröm vegyült a hangjába. A Redstone, ez a szunyókáló óriás nyújtózkodva köszöntette az eget, ahogy lágyan életre kelt. De Isten akarából már úton is volt…
„Itt a Freedom Seven. Üzemanyag rendben. Oxigén rendben. Kabinnyomás stabilan 0,3 Bar.” Záporoztak Alantól a száraz adatok. „Értem, kabin tartja a nyomást 0,3-on” – felelte Deke. Milyen hihetetlen. Úgy tűnt, hogy aznap az egész keleti parton Alan Shepard és Deke Slayton volt a két legnyugodtabb ember."
