"Ne cseszd el, Shepard": ezzel bíztatta magát az első amerikai asztronauta, az indítás előtti pillanatokban. Ugyanakkor felesége sem volt sokkal könnyebb helyzetben. Többek között ez is olvasható az első amerikai űrhajós, Alan Shepard és Deke Slayton által közösen írt "Moonshot" című könyvben, amiből ezen a blogon fordítunk részleteket magyarra:
"T mínusz 2 percnél Alan Deke hangját hallotta. Megnyugtató volt őt hallani. Ettől kezdve küldetése végéig Deke Slayton lesz az, aki nagyobb részt tartja majd vele a kapcsolatot – Deke, akivel szavak nélkül is megértették egymást. Gordo ekkor a blokkházban volt, az indítóállástól egy kőhajításnyira. Deke a konzolja előtt ült, Alantől két mérföldnyire, a Mercury Irányításnál. Rajta kívül még tizenöten ültek az irányítóteremben a három sorba rendezett konzolok mögött, készen arra, hogy a repülés minden mozzanatát kiértékeljék.
Deke monoton hangon számolta vissza az utolsó másodperceket. A felszállás előtti pilllanatban, Shepardnak még volt egy üzenete, ezt azonban csak magának tartogatta. „Deke és a fiúk az emeleten vigyáznak rám. Úgyhogy, ne cseszd el, Shepard. Ne cseszd el. A segged alatt az ország űrprogramja, már ami megmaradt belőle.” A kapszulán remegés futott végig, ahogy a Redstone üzemanyagpumpái életre keltek.
* * *
Eközben valóságos inváziós hadsereg verbuválódott Louise és Alan Shepard háza előtt. Ők is szünetet tartottak, akárcsak a visszaszámolásban történt, csak a maguk módján: kávéjukat szürcsölték, fánkokat ettek, amit Shepardék szomszédai hoztak nekik. Fotósok, tévéstábok, riporterek, tudósítók várakoztak, miközben abban bíztak, hogy Louise Shepard egyszer csak előbújik otthonából, és beszél nekik érzelmeiről, elmondja, milyen érzései vannak férje repülésével kapcsolatban, beszél a büszkeségtől a félelmekig mindenről…
Nem, Louise nem vallotta volna be még magának sem, hogy bármi baj történhet, különösen nem az ajtó előtt várakozó hiénáknak.
Ez a helyzet ismerős volt számára, leszámítva a ház előtt kialakult ostromállapotot. Ugyanígy várakozott, amikor Alan földközeli tesztrepüléseket hajtott végre. Jól ismerte azt a szorongást, ami akkor tört rá, ha férje később ért haza, de ez egyenes út lett volna az idegösszeomláshoz. Már korábban megtanulta, hogyan hárítsa el magától ezeket a nemkívánatos gondolatokat. Tesztrepülő vagy magas rakéta. Egyre megy.
Ha a küldetés valóban veszélyes lenne, akkor azt Alan már elmondta volna neki. Ez volt az egyezség közöttük: semmi kivagyiság, csakis a színtiszta igazat.
Rendíthetetlenül bízott férjében. Ha a fémalkatrészek nem esnek szét, és a láng tiszta fénnyel ég, és Alan Shepard parancsnok teljesítményét is siker koronázza, akkor a repülés sikeres végkifejletében ezúttal sem bízik kevésbé, mint más alkalommal. Most viszont annyiban más a helyzet, hogy vannak gyerekei, ott a családja. Nemcsak a rádiót hallgathatják. Az űrkorszak új bálványa az a nagy, szögletes doboz, ami a levegőből elkapott képeket varázsol a televízió képernyőjére. Most már hallhatták és láthatták is, mi történik.
Louise ugyanakkor átérezte a médiára nehezedő nyomást: azt, hogy kérdéseket akarnak neki feltenni, hogy meg akarják osztani gondolatait és érzéseit az olvasókkal, a nézőkkel, és a rádióhallgatókkal szerte a világon. Sokféleképp védte őket. Empátiával viseltetnek irányába, bármit is gondoljanak arról, amin most keresztülmegy. Ez egy kötélhúzás volt: egyik oldalon az áll, hogy az emberek mit akarnak látni, hallani és érezni, a másik oldaon pedig ott van önmaga integritása, a vágya, hogy visszanyerje magánéletét, beleértve Alanét is.
Az ajtaján túl várakozó újságírók egy része együtt érzett vele, másik része egy sztoriéhes gépezet volt, aki nem törődik mások érzéseivel. Jól reprezentálták a hírekre kiéhezett ország teljes lakosságát. De ő viszont Mrs. Alan Shepard volt, és ezt tiszteletben tartották. Pont. A hosszúra nyúlt éjszakán egyre-másra közeledő léptek neszét hallotta; valakik rendre odajöttek a tornácára, majd némi csöndet követően már vissza is vonultak, miután elolvasták az ajtóra tűzött üzenetét:
NINCSENEK IDEBENN ÚJSÁGÍRÓK. A REPÜLÉS UTÁN TÁJÉKOZTATOM A SAJTÓT.
Hálás volt, hogy kérését tiszteletben tartották, és elhitték neki, hogy egy riporter sem tartózkodik a házban. Egy pletyka kapott ugyanis szárnyra az összegyűlt újságírók körében arról, hogy a Life magazin riportere és fényképésze Shepardék házában van."
