„Tán az űrből érkezett?” - kérdezte a meglepett nő.
„Igen, igen, gondolta volna?” - válaszolta Gagarin széles vigyorral az arcán. Többek között ez is olvasható az első amerikai űrhajós, Alan Shepard és Deke Slayton által közösen írt "Moonshot" című könyvben, amiből ezen a blogon fordítunk részleteket magyarra:
"A fékezőrakéták begyújtottak. A hirtelen lassulás nagy erővel passzírozta az ülésébe. Mosolygott az egész testét érő lökést tapasztalva: minden tökéletesen működött. Tekintetét nem vette le a stopperről. Most! Gyors robbanások sorozata adta tudtára, hogy a Fecske és elektronikai csomagja levált a műszeres egységről. Nyolcvankilenc perc alatt kerülte meg a bolygót. Kelet-Afrika felett, menetiránynak háttal csapódott be a légkörbe. Egy ideig ismét súlytalanságot érzett, de ezúttal nem tartott sokáig, ahogy a Fecske az egyre vastagodó légkörbe ívelt lefelé. A lassulás első jeleit érezte. Immár egy égő gömbben utazott. Gagarin az űrhajó ablakain át látta a lángokat, eleinte hajszálvékonyakat, amik egyre vastagabb lettek, majd minden tűzbe borult körülötte, miközben a Fecske ablatív borítása a légellenállásban több ezer fokosra hevült. A védőburkolat egyre nagyobb ütemben égett el. Egy mesterséges, ember alkotta üstökös közepén ült, ami az egyre laposabb horizont felé száguldott. Bár egy tűzlabda belsejében volt, nem érezte a hőt.
Aztán véget ért a légkörbelépést kísérő hőhatás: a Fecske hangsebesség alá lassult. Hétezer méterrel a Föld fölött a vészkijárat lerobbant a Vosztokról. Gagarin kék eget és egy villanásnyi ideig fehér felhőket látott. Az űrhajó belsejében kis rakéták léptek működésbe, kirepítve a kozmonautát kagylóülésével együtt, messze a Vosztoktól.
Gagarin székében ülve nézte, ahogy egy stabilizáló ernyő kinyílt fölötte. Minden tökéletesen működött. Három ezer méteren levált a katapultüléstől, és kiengedte saját ejtőernyőjét. Mélyen letüdőzte a friss tavaszi levegőt. Milyen csodálatos ez a zuhanás!
A földön két, mezőn dolgozó meglepődött paraszt és tehenük fogadta, akik végignézték, ahogy egy fényes narancssárga ruhába öltözött ember fehér sisakban a fején alászáll az egekből. Ez az ember pedig futva ért földre, majd átbukfencezett, de azonnal talpra állt, és nekilátott összeszedni ejtőernyőjét. Gagarin lecsatolta az ejtőernyő hevederjét, majd felnézve egy nőt és egy lányt pillantott meg maga előtt, akik őt bámulták.
„Tán az űrből érkezett?” - kérdezte a meglepett nő.
„Igen, igen, gondolta volna?” - válaszolta Gagarin széles vigyorral az arcán. „Úgy valahogy.”
A telefon idegesítő és kitartó csörgése egyre mélyebben tolakodott Alan Shepard álmába. Kótyagos volt, hiszen épp csak felriadt mély álmából. De ez csak egy pillanatig tartott. Majd a motelszobája zajos telefonja után nyúlt.
„Mi van?” - vakkantotta a kagylóba. A vonal túlsó végén a hang lágyan és udvariasan beszélt. Visszafogottan. „Shepard parancsnok?”
„Aha. Igen, itt Shepard.”
„Hallotta a hírt?” Hirtelen csupa fül lett. Nem szerette ezeket a szavakat. „Hogy mit hallottam?” – kérdezte óvatosan.
„Az oroszok embert juttattak földkörüli pályára.”
Shepard hunyorogva ült fel az ágyán, szemeit dörzsölgetve. „Hogy mit csináltak?”
„Egy embert juttattak pályára.”
A telefon kis híján kiesett Shepard kezéből. Pár pillanatig csöndben ült, amíg teljesen kitisztult a tudata. Majd hitetlenkedni kezdett. „Maga most bizonyára viccel.”
A telefonáló egy NASA-nál dolgozó mérnök volt, aki ismerte Shepardot. „Nem tennék ilyet, Shepard parancsnok.” Majd szinte bűnbánóan folytatta, amiért ő volt a rossz hírnöke. „Megcsinálták. Tényleg felküldtek egy embert földkörüli pályára.”
Shepardnak még sikerült magából kipréselnie magából egy udvarias választ, megköszönte az értesítést, majd visszatette a kagylót a helyére. Csak egy valamire tudott gondolni:
Három héttel ezelőtt már megcsinálhattam volna…"
