Miután az első hét asztronauta megtudta, hogy Alan Shepard megy majd elsőként a világűrbe, egyesek elkezdték fúrni. Többek között ez is olvasható az első amerikai űrhajós, Alan Shepard és Deke Slayton által közösen írt "Moonshot" című könyvben, amiből ezen a blogon fordítunk részleteket magyarra:
"John Glenn lépett oda elsőként Shepardhoz, hogy gratuláljon neki. Aztán a többiek is körülvették, követték példáját, majd szép csöndben eloldalogtak a szobából. Később megdöbbenve tudatosult bennük, hogy egyiküknek sem jutott az eszébe, hogy igyanak Alan sikerére.
Shepard megértette a szobából elkullogó társai csalódottságát és frusztrációját. Sajnálta őket, de lelke mélyén hazáig örömében táncolt. Átérezte a többi srác fájdalmát, ugyanakkor a kezdettől fogva valamennyien tudták, hogy egyikük megy, a többi hat meg nézi.
Úgy robbant be otthon a bejárati ajtón, mintha legalábbis épp véget ért volna a visszaszámlálás, és Tom Sawyer-i vigyorával az arcán elkiáltotta magát: „Louise! Louise, itthon vagy?”
Felesége bejött a nappaliba, és egyetlen szóval mindent elmondott. „Megkaptad!” Átölelte Alant, ő pedig úgy magához szorította, hogy Louise szinte feljajdult fájdalmában. „Tied az első út!”
Alan rákiáltott: „Hölgyem, erről nem beszélhet senkinek, de épp azt a férfit tartja a karjai közt, aki elsőként megy a világűrbe!”
„Ki engedett be ide egy orosz pasit?” – ugratta Alant.
„Na. Azokat úgyis lenyomjuk.”
„Gondolj mindig erre” – felelte Louise, és még szorosabban ölelte férjét.
„Gondolni, a pokolba is. Azon leszek, hogy mielőbb mehessek. A múlt hónapban csodásan repült a Redstone és a kapszula. Szükségtelen azt az átkozott csimpánzt reptetni. Ha ezt az utat kiejtjük, teljes gőzzel berúgjuk a programot, és pár hónap múlva már az űrben lehetek.”
A következő hetekben nagy hallgatás övezte a döntést, ami Shepard szempontjából legkevésbé sem volt jó dolog. Pár asztronauta ugyanis megpróbálta felülíratni Gilruth döntését. Azt akarták elérni, hogy Glenn repüljön elsőnek, és rámutattak Shepard vad múltjára, ami szerintük népszerűtlen momentumokkal volt tele. Versenytársai szerint Shepard túlságosan könnyelmű erre a feladatra. És ne feledkezzünk meg a Life magazinról, hangsúlyozták. Alan nem illeszkedett abba a „tökéletes képbe”, amit a magazin alakított ki az asztronautákról.
Nem lehet ezt az áskálódással teli hallgatást túl sokáig eltűrni,és végül Gilruth közbeavatkozott. „Azt akarom, hogy ennek a furkálásnak most azonnal vessenek véget” – figyelmeztette az asztronautát. „Alan Shepardot választottam, és ez a végső szavam.”
Semmi nem fogható ahhoz, ha nyíltan felszólítanak valakit a furkálás abbahagyására. Most, hogy ez kőbe vésett szabály lett a NASA-nál, az asztronauták teljes mértékben támogatták Shepardot. Elég hosszú ideig az ismét egy ütemre meneteltek.
A helyzet egyszerű volt. Ha az első repülés a terv szerint alakul, mindannyiuknak lehetőségük lesz arra, hogy a messzi magasból pillantást vessenek a Földre. Nem küzdöttek egymással, ehelyett inkább az űrhajó fejlesztésére fordították energiájukat, hogy biztonságos és megbízható küldetéseket lehessen vele végrehajtani: felszállni az indítóállásról, majd élve, egészségesen hazatérni az űrből.
Gyakran emlékeztették őket arra, hogy megtörténhet: egyik reggel arra ébrednek, hogy az orosz beszédet hallanak a világűrből. A következő állomás Cape Canaveral volt. Shepard megkezdte saját kampányát, hogy a csimpánz helyett egy amerikai repülhessen a világűrbe."
