Két táborra szakadt az Eredeti Hetek csoportja: voltak az igaziak, és a "futottak még"-kategóriába tartozók. Legalábbis, a mellőzöttek így gondolhattak saját szerepükre. Többek között ez is olvasható az első amerikai űrhajós, Alan Shepard és Deke Slayton által közösen írt "Moonshot" című könyvben, amiből ezen a blogon fordítunk részleteket magyarra:
"Szándékosan vagy sem, de Gilruth megosztotta asztronautáit. Alan Shepard, Gus Grissom és John Glenn lett az igazi asztronauta, legalábbis a média tolmácsolásában. A csoport többi tagja pedig kezdett szép csöndben a háttérbe szorulni.
Wally Schirra, Gordon Cooper, Scott Carpenter és Deke Slayton. Férfias hivatások. Így vélekedtek magukról. Röviddel később a NASA egyértelművé tette, hogy az asztronautáknak együttesen kell a PR stratégia mentén haladniuk, amit akkor döntöttek el, amikor bejelentették hármójuk nevét.
Pusztán arról volt szó, hogy Shepard, Grissom és Glenn volt az első Redstone-repülés várományosa. Ők hárman folytatták a kiképzést, és – ahogy a start dátuma közeledett, egyikük történelmet ír. Említés sem esett arról, hogy annak a személye már eldöntött tény. Kitalálósdit játszott a NASA.
Gilruth érvelése elég ügyefogyott volt: azzal, hogy eltitkolják, hogy Alan Shepard megy elsőként a világűrbe, magánéletét volt hivatott megvédeni. A sajtó és a közvélemény nem egy emberre összpontosít, amivel talán egyedül nem lenne képes megbirkózni. Figyelembe véve azonban, hogy az asztronautáknak személyes történeteik közlésére exkluzív szerződésük volt a Life magazinnal, és a Life riporterei és fotósai mindenütt a nyomukban voltak, ez nem volt kielégítő kifogás a kitalálósdira. De Gilruth és felettesei így mutatták meg, hogy ők a főnökök.
Ez nem egyik pillanatról a másikra történt, de Deke Slayton végül rájött a játszma mibenlétére. Az összes pilóta arra számított, hogy az első srác, aki majd kiszáguld az atmoszférából, tapasztalatai alapján választják ki, ő lesz a legjobb veterán légizsoké. Ebből a megközelítésből Deke-nek volt a legtöbb esélye.
A NASA vezetői azonban másképp gondolkodtak. Szerintük Shepard volt a csapatból a legokosabb és a legválasztékosabb stílusú, a legtehetségesebb, aki nehéz helyzetekben is képes az azonnali döntésre. Őt látták volna szívesen az első szuborbitális küldetésen, így elmondhatta a tudósoknak, amit egy vigyorgó csimpánz – akit eredetileg fel akartak küldeni – képtelen lenne elmondani.
Gus Grissomot villámgyors mérnöki probléma-megoldásáért tisztelték. Tökéletes választás volt arra, hogy Shepardot kövesse, viszont a kezdettől fogva nem sok NASA főnök vélekedett úgy, hogy kettőnél-négynél több Redstone szuborbitális repülésre szükség lenne.
Glenn kartonja is magáért beszélt. Bevetés közben három MIG-et szedett le, de ami még ennél is fontosabb, hogy a gépét olyan rossz állapotban is képes volt visszahozni, amit már más pilóták repülésre alkalmatlannak nyilvánítottak volna. És nem csak, hogy visszahozta őket, hanem biztonságosan le is szállt velük, dacára annak, hogy amint kimászott a fülkéből, a karbantartási tisztek azonnal roncsnak nyilvánították a gépeket, amik épen maradt részeit más gépekbe építettek be.
Amikor a NASA eldöntötte, hogy két szuborbitális küldetés untig elegendő, a karizmatikus Glenn kapta meg a Mercury első földkörüli küldetését. Más pilótákhoz hasonlóan Deke a sötétben tapogatózott saját szerepét illetően. Nem tudta, hogy a repülési tapasztalata alapján a második amerikai lett volna, aki földkörüli pályára állhat. Pontosabban, Deke-re a földkörüli pályán használatos repülési technikák kifejlesztése és egy igazi pilótaszerep várt, akárcsak Wally Schirrára, aki hozzá hasonlóan szintén a botkormány ördöge volt.
A kiválasztási folyamat alapja az volt, hogy a mind a heten már egyértelműen bizonyítottak. Az ország legújabb és leggyorsabb sugárhajtású gépeinek tesztelése során valamennyien a határaikat feszegették, és túlélték kockázatos foglalkozásuk veszélyeit. Ők mindannyian hozzájárulnak Amerika űr meghódítása érdekében tett erőfeszítéseihez.
