Az elhagyatott tengerparton is rábukkant a sajtó az asztronauta-feleségekre, igazi hajtóvadászat indult ellenük. Többek között ez is olvasható az első amerikai űrhajós, Alan Shepard és Deke Slayton által közösen írt "Moonshot" című könyvben, amiből ezen a blogon fordítunk részleteket magyarra:
"A többi asztronauta és családjuk rövidesen ízelítőt kapott abból, milyen, amikor a média üldözőbe veszi az ország legújabb hírességeit. Ohioban Gus Grissom felesége, Betty és két fia Scott és Mark élhették meg a sajtófigyelem örömeit az izgatott és agresszív NBC News stábja révén. Eközben Virginia Beach-en Alan Shepard felesége, Louise, épp összeterelte két lányukat, Laura-t és Julie-t, valamint unokahúgukat, Alice-t, hogy a sajtó elől még idejében elmeneküljenek otthonról.
Louise a lányokkal a közeli Virginia Beach-re vezette a kocsit. Hideg áprilisi nap volt, erős szél fújt, ami elriasztotta a meleg időre vágyó embereket. A hideg ellenére a lányok a szörfdeszka szélén bolondoztak, miközben Louise a fövenyen sétálgatott, és azon tűnődött, hogy Alan miként kezeli ezt a sajtótájékoztatónak hívott új élethelyzetet. Olyan izgatott volt, amikor Washingtonba ment. Nagyon szeretett volna vele lenni, hogy életének ezt a nagy pillanatát megoszthassák egymással.
Ez volt egyben házasságuk egyik titka: mindent megosztani. Megosztották egymással gondolataikat, terveiket, együtt álmodoztak, közösen képzelték el a jövőbeli lehetőségeket. Mindketten szerettek golfozni, ez is közös szenvedélyük volt. Azóta így volt ez mindennel, amióta először találkoztak, amikor Alan még a Haditengerészeti Akadémiára járt. Akkor még az élet és a környezetükben minden olyan makulátlan volt, mindenki fiatal volt, tele energiával és élettel.
Nekik sikerült megvalósítani, hogy egymást elfogadva szeretetben, boldogságban és reményben éljenek. Házasságuk egyben azt is jelentette, hogy Alan egész hátralevő pilótaéletére mondott igent. Nem lesz szépen gondozott pázsit, kilenctől-ötig tartó munkaidő, és előre eltervezett vakációk sem.
Egyszer azzal állított be Alan, amiről Louise pontosaan tudta, hogy előbb-utóbb úgyis bekövetkezik, és megzavarja a közös időtöltéseiket: szolgálat egy repülőgép-hordozón a világ távoli pontján – a Földközi tengerre vagy Koreába, vagy más, számára teljesen furcsa helyekre – hosszas egyedüllétet jelentettek, amik magányosan eltöltött hónapokká duzzadtak. Életének ezt a részét utálta, de elfogadta ilyennek, és egy zokszó sem hagyta el az ajkát. Egyszerű volt a képlet. Alan a repüléssel szolgálta az hazáját, ő pedig az otthon melegét biztosította a család számára.
„Mrs. Shephard?”
A riporter váratlan kérdése megijesztette. Épp, amikor azon tűnődött, hogy legyen valaki pilóta, asztronauta, vagy a kettő keveréke, az biztos, hogy minden esetben rettenetesen versengő. Ismerte ezeket a férfiakat. Lehettek bármilyen jó barátok, ahogy azok is voltak, de átgázoltak volna egymáson, csakhogy a csoportból elsőként repülhessenek. Odafordult a férfihez.
Illetve két férfihez. „A Life magazintól jöttünk, Mrs. Shepard” – mondta egyikük mosolyogva, nagyon udvariasan. „Szeretnénk pár fényképet készíteni.” Összenézett azzal, aki megszólította, és viszonozta a mosolyt. „Oké” – felelte - „de miért is?”
„A férje miatt” – mondta a fotós. „Nyilván tudja, hogy a férje is az új Mercury-asztronauták között van.”
„Igen, tudom” – válaszolta. „Ez minden, amit tudok. Sajnálom, de – ”
„Megértjük, asszonyom” – szakította gyorsan félbe a mosolygó férfi. „Mi nem riporterek vagyunk. Fényképeket készítünk” – magyarázta. „Mi nem faggatózunk.”
„Akkor rendben” – mondta. És egyhelyben maradt. Látta rajta, hogy azt várták, hogy valamilyen pózba vágja magát a fényképezéshez.
A fényképezőgépek kattogtak, a két férfi különböző szögekből fotózta Louise-t. Pár pillanatig türelmesen várt, majd a lányok felé fordult. „Laura, ideje indulnunk” – kiáltotta. A fotósok arca megdöbbenést sugárzott, látva, hogy otthagyja őket, amikor még csak nem is végeztek a munkájukkal. Gyorsan összeterelte a három lányt, és beszálltak a kocsiba."
