Mindössze egy kislabdának nevezte Eisenhower és az amerikai kormány a szovjet Szputnyikot. El akarták bagatelizálni a dolgot, az amerikaiak viszont rettegtek. Többek között ez is olvasható az első amerikai űrhajós, Alan Shepard és Deke Slayton által közösen írt "Moonshot" című könyvben, amiből ezen a blogon fordítunk részleteket magyarra:
"Von Braun McElroyhoz fordult. „Tudtuk, hogy meg fogják csinálni” – mondta élesen. „Erről beszéltek, mi pedig tudtunk róla. Most mondok magának valamit, Miniszter úr.” Az elfojtott dühtől egy pillanatra megbicsaklott a hangja. „Tisztában van azzal, hogy a Vanguardra tettünk fel mindent. Az elnök számít a Vanguardra. Most szólok, hogy a Vanguard kudarcra van ítélve.”
McElroy hárító mozdulatot tett. „Doktor, még nem én vagyok az új miniszter. Nincs felhatalmazásom arra, hogy –”
„De majd lesz” – vágott közbe von Braun nyersen. „Önből miniszter lesz, és akkor lesz felhatalmazása is” – mondta keményen. „Az ég szerelmére, hagyjon minket érvényesülni! A rakéta készen áll. Csak adjon nekünk szabad utat, Miniszter Úr. Adjon szabad utat. Hatvan napon belül fel tudunk bocsátani egy műholdat.”
Medaris gyorsan utánaszámolt a rájuk váró munkának, és helyesbítette felvillanyozott barátját: „Nem, Wernher, kilencven napra lesz szükségünk.”
„Engedjen minket szabadjára” – kérte von Braun, majd sietősen elhagyta a termet, anélkül, hogy hátranézett volna. Csak a barátai vették észre szemében a düh és a frusztráció könnyeit. A világ sokkos állapotba került, és félt. Egészen mostanáig elképzelhetetlen volt, hogy egy műhold keringjen az emberiség feje felett. Pánikkeltő szalagcímek ismételték, hogy a Szputnyik – hatalmas sebességgel és megállíthatatlanul – egyre-másra csak rója földkörüli köreit. Ez pedig az amerikaiaknál jobban senkit nem zavarhatott.
Az Egyesült Államokat a műszaki fejlesztések terén egyeduralkodónak tartották, akik mögött nagy lemaradásban kullogtak a szovjetek. A műhold felbocsátása nem csak azt jelezte, hogy a fejlett technológiák birtokában vannak, de most először azt is bebizonyította, hogy az orosz hadsereg rendelkezik a nukleáris fegyvereket kontinensek és óceánok fölött célba juttató rakétával is.
Az amerikai légteret megsértették. A II. Világháború alatt egyetlen náci vagy japán repülő sem tett ilyet, és erre most itt van az orosz Szputnyik, ami napjában többször is áthalad az USA fölött. Az Eisenhower kormányt mindez váratlanul érte. Általában a szóvivők megpróbálták elbagatellizálni a szovjet eredmény jelentőségét, valamint az általa felvetett nemzetbiztonsági kérdéseket. „Végülis” – nyilatkozta Eisenhower egy sajtótájékoztatón – „mindössze arról van szó, hogy az oroszok feldobtak egy kislabdát a levegőbe.”
Nyikita Hruscsov, a szovjetek első számú vezetője viszont másképp látta a dolgokat: büszkén hirdette, hogy a Szputnyikkal bebizonyosodott a kommunizmus diadala a kapitalizmus fölött. „A világ népei mind erre a műholdra mutogatnak” – állította. „Ők most arról beszélnek, hogy az USA-t legyőzték.”
És az emberek valóban kémlelték az éjszakai égboltot, remélve, hogy legalább egy pillantást vethetnek a műholdra.
Az újságok, a rádiók és a televíziók arról tudósítottak, hogy a Szputnyik olyan fényes, mint egy négy-magnitúdójú csillag; a szerencsések pedig megfigyelhették, amint ez a hihetetlen égitest áthalad a fejük fölött. Erre valamivel napnyugta előtt vagy napkelte után kínálkozott a legjobb alkalom, amikor a földön még sötét volt, de a nap sugarai már megvilágították az új műholdat. Newportban, Rhode Islanden egy fiatal haditengerészeti berepülő pilóta, Alan Shepard is komoly érdeklődést mutatott iránta."
