"Eisenhower látta, milyen pusztításra képesek von Braun V-2-es rakétái a védtelen városokkal szemben. Von Braun viszont pontosan tudta, hogy Eisenhower se nem bocsát meg, se nem felejt." Többek között ez is olvasható az első amerikai űrhajós, Alan Shepard és Deke Slayton által közösen írt "Moonshot" című könyvben, amiből ezen a blogon fordítunk részleteket magyarra:
A Szputnyik a világ körüli száguldozása során megkezdte átrepülését az Egyesült Államok keleti része fölött. A pályája szinte pontosan az alabamai Huntsville fölött haladt, ahol épp egy gondosan előkészített estét készült tönkretenni.
Több mint nyolcszáz kilométerrel a Szputnyik alatt, a Szárazföldi Haderő rakétacsapata épp a Redstone Arsenalban tartott koktélpartit. Washingtoni fejesek is részt vettek az esten, részben munka, részben lazítás céljából. Neil H. McElroy is a vendégek egyike volt, akit nemrég jelölte Eisenhower elnöke védelmi miniszternek. Wernher von Braun örült a hírnek: McElroyt a tettek és gyors döntések emberének tartotta. McElroy váltja a Charles E. Wilson
jelenlegi védelmi miniszter, aki az űrrepülést értelmetlennek tartotta, és von Braun csapatának minden kísérletét csírájában elfojtotta, ami arra irányult volna, hogy egy műholdat földkörüli pályára állítsanak.
Von Braun nagyon várta, hogy találkozzon a miniszterjelölttel. Táblázatokkal, ábrákkal, diákkal és adathegyekkel megpakolva érkezett, de nem csak ezzel: a fantasztikus vacsora útmutatása alapján készült. Von Braun legalább annyira volt a társaság lelke, mint amekkora zseni volt a rakétatudomány terén. Magas, szőke, szögletes állkapcsú ember volt, az űrrepülés iránti csillapíthatatlan lelkesedéssel, emellett a bürokrácia útvesztőiben is jártas volt.
Wernher tudta, hogy Amerikában csak az emberei rendelkeznek annyi tapasztalattal, hogy képesek legyenek egy műholdat földkörüli pályára juttatni. Azt is tudta, hogy függetlenül attól, hogy mi megy Washingtonban, ugyanennek az elnöknek a csapatai harcoltak a Wehrmachttal, és látta, milyen pusztításra képesek von Braun V-2-es rakétái védtelen városokkal szemben. Von Braun pontosan tudta, hogy Eisenhower se nem bocsát meg, se nem felejt.
Von Braun amerikai barátjához és támogatójához csatlakozott, John B. Medaris vezérőrnagyhoz, aki a Szárazföldi Erők Ballisztikus Rakétaügynökségének parancsnoka volt Redstone-ban, és próbálta elővezetni a műhold indításának ügyét egy felturbózott Redstone rakéta segítségével. Arról vitatkoztak, hogy a Vanguard Projekt csődöt fog mondani, és, hogy a Szovjetunió borsot tör az USA orra alá, amikor pályára állítja majd az első műholdat.
Aznap este von Braun lenyűgöző előadásmódjában tájékoztatta McElroyt annak lehetőségéről, hogy a Szárazföldi Erők rakétáival valósulhat meg az amerikai űrutazás. McElroy érdeklődéssel hallgató és értő fülekre talált. Wernher és Medaris ujjongott örömében, mivel úgy érezték, hogy végre átment az üzenet.
„Dr. von Braun!” Wernher félbehagyta a megkezdett mondatát. Valamennyien egy férfi felé fordultak, aki berohant a szobába. „Megcsinálták!” kiabálta Gordon Harris, a rakétacsapat PR-igazgatója. „Mit csináltak meg?” – kérdezte von Braun.
„Az oroszok … ” – Harris odarohant von Braun, Medaris és McElroy társaságához. „Épp most jelentette a rádió, hogy az oroszok sikeresen pályára állítottak egy műholdat!” A szobában megfagyott a levegő. „Milyen rádión?” – szegezte von Braun a kérdést Harrisnek.
„Az NBC.” Harris levegő után kapkodott. „New Yorkban az NBC. A Moszkvai Rádió közleményét vették át. A műhold hangját is vették. A BBC úgyszintén – ”
„Miféle hangot?” – vágott közbe von Braun, akinek hangja higgadt és érzelemmentes volt. „Csipogó hangokat” – mondta Harris. „Ugyanazokat, újra és újra. Ez minden. Csipogás.”"
