Alig két kilométerre a Hold felszínétől Armstrongék számítógépe hibát jelzett: az Eagle agya túlterhelt lett a holdraszállás közben. Két fiatalember ismerte csak az Apollo 11 leszállóegységének vészjelző rendszerének működését.Többek között ez is olvasható a két amerikai űrhajós, Alan Shepard és Deke Slayton "Moonshot" című könyvében, amiből ezen a blogon részleteket fordítunk le magyarra:
"A Küldetésirányítás köreiben otthonosan mozgó emberek tudták, hogy az Eagle fedélzeti számítógépei érzékeny elektronikus „biztosítékokat” is tartalmaztak. Ezek riasztórendszerek voltak, és érzékelték, ha az űrhajó elvesztette egyensúlyát, vagy nem megfelelő helyzetbe állt, illetve riasztottak minden esetben, amikor bármi eltérés mutatkozott az aprólékosan kidolgozott repülési tervhez képest. Csak Bales és Garman ismerte behatóan az egyes riasztásokat, és azok jelentését: a hatalmas irányítói apparátusból mindössze ők ketten tudták értelmezni az Eagle fedélzetén megszólaló riasztásokat.
A leszállóegységgel minden rendben volt. A feszültség persze ott munkált mindenkiben, de az ereszkedéssel kapcsolatban senkinek nem volt aggálya. Hirtelen őrültmód felvisítottak az Eagle számítógépei. Vészhelyzet!
Vészjelzők villództak az Eagle-ben, majd másfél másodperccel később a houstoni konzolokon is. Erre senki nem számított. Legalábbis, nem most. Az Eagle fékező hajtóműve huszonhat másodperce már nem teljes erővel működött. Minden a repülési terv szerint történt. A repülésirányító számítógép a hajtómű teljesítményét maximálisra növelte. Ezután újabb három perc harmincnégy másodperc erejéig ismét úgy tűnt, hogy minden rendben megy.
De ezernyolcszáz méterrel a Hold fölött sárga fény villant fel a két asztronauta előtt. Buzz azonnal reagált, és a műszerfalon világító számjegyeket beolvasta, amik Steve Bales előtt, a konzolon is látszódtak.
„Programhiba” - vágta rá Buzz. „Tizenkettő-nulla-kettes.”
Tizenkettő-nulla-kettő. Ez a figyelmeztetés arra utalt, hogy a leszállóegység központi számítógépe túlterhelt lett. Annyi minden történt párhuzamosan, annyi jelzés futott be a hajó teljesítményéről, hogy a számítógép nem bírta feldolgozni azokat. Ez amolyan segélykiáltás volt.
A Küldetésiránynál nem volt pánikhangulat, de mindenkin átfutott a küldetés megszakításának gondolata. Ez egy pokoli manőver, aminek során az Eagle leszállóegységéről lerobban a felszállóegység, majd utóbbi hajtóműve minden erejét bevetve felemelkedik 95 kilométer magasra, és dokkol a Columbia parancsnoki hajóhoz.
A repülésirányítók drukkoltak, imádkoztak, és összeszorított fogakkal várták a fejleményeket. Nagyokat nyeltek, mintha szívük a torkukban dobogna. Minden tekintet Steve Balesra irányul.
Ő a konzolját nézte. A számkódokból rögtön tudta, hogy mi történt. De még több információra volt szüksége a probléma pontos beazonosításához, illetve meg kellett győződnie arról, hogy az Eagle-t nem fenyegeti veszély. Bales azonnal a hátsó szobával lépett kapcsolatba, ahol Jack Garman szintén hallotta a hibajelzést, és már ellenőrizte a számítógépeit, valamint elemezte történteket."
Ez nem sci-fi: a Google által szponzorált 30 millió dollár összdíjazású Lunar X PRIZE versenynek egy magyar csapat is a résztvevője. A cél: magánpénzből eljutni a Holdra. Ezen a blogon pénz helyett lájkokat gyűjtünk nekik: csatlakozz Te is a Puli Space facebook-oldalához!
