Kövesd a Pulit!

Puli_new.jpg

Shepard_Slayton_MoonShot_cover.jpgŰrhajósként nehéz betelni a Föld látványával, ezt tapasztalta Deke Slayton is, aki a hetvenes években a legidősebb asztronautának számított. Erről is ír az első amerikai űrhajós, Alan Shepard és Deke Slayton az általuk közösen jegyzett "Moonshot" című könyvben, amiből ezen a blogon fordítunk részleteket magyarra:

"Deke távolabbra lebegett az ablak mellől. Tom Staffordra és Vance Brandra pillantott, akik a küldetési tervben szereplő feladataikkal voltak elfoglalva. A zöld-fehér színű orosz Szojuz Alekszej Leonovval és Valerij Kubaszovval a fedélzetén már visszatért a földre, miután a két űrhajó történelmi jelentőségű küldetésén összekapcsolódott egymással. Rövidesen Deke és társai számára letelik az oroszok távozása óta eltelt három nap. Az Apollo akkor majd megkezdi perzselő útját a légkörön át.
De az még odébb volt. Még mindig volt idő kiélvezni a súlytalanság csodálatos világát, és lehetett gyönyörködni a világűr fekete bársonyfüggönyére aggatott égi tüzijáték parádés látványában.
Deke Slayton, Tom Stafford és Vance Brand valamint a két szovjet kozmonauta bebizonyította, hogy a Földön létező összes határ mesterséges, mivel ezek 225 kilométeres magasságból egycsapásra láthatatlanná és értelmetlenné válnak. Ezen kívül azt is bebizonyították, hogy egyetlen küldetés is képes lehet megmutatni a biztonságos és értelmes jövőbe vezető utat.

A pilóták közül sokan már rég felismerték a nagy igazságot. Az országok és nemzetek közt húzódó határvonalak nem léteznek. Amikor repülőgépeikről lenéztek, a határokat csak folyók, tengerpartok, hegyek és völgyek jelentették, és lehetetlenség volt megállapítani, hogy melyik országhoz tartoznak. 15 000 méter magasból az államhatárok csak a térképeken léteznek. Odafentről az emberi szem számára csak egy folytonos, összefüggő világ létezik.
1975 nyarán Deke most végre a világűrből szemlélhette szülőbolygóját a földkörüli pálya jelentette páholyból. Ha felnézett, lenyűgözte a megdöbbentő és kifürkészhetetlen univerzum. Csöndes varázslat vette körül, ahol a légkör mélyen alatta kavargott.

Deke-et álmatlanság gyötörte. Nem mintha bármilyen betegség kínozta volna. Az idő ellene dolgozott. A teste kezdte követelni a neki járó pihenést, hogy Deke végre elszakadjon az Apollo-űrhajó fedélzetén végzett feladataiból. Pedig még annyi látnivaló volt! Annyi minden lenyűgözte, valósággal magába szívta az égi lelátóból elé táruló elképesztő látványt. Minden pillanatért vérzett a szíve, amit nem azzal töltött, hogy a Földet és az azontúli univerzumot nézte. Egyetlen mozzanatot sem akart elmulasztani, amikor esetleg új szemszögből láthatná a világot.

Ha pusztán a napfelkelték és napnyugták kilencven perces ismétlődését vette is alapul, pontosan tudta, hogy a ráváró élmények töredékét látja csak, noha ennyi idő alatt kétszer látta a tündöklő fényorgiát, amint előbb növekedni, aztán halványulni kezdett attól függően, hogy a Nap a horizont fölé sietett, vagy inkább szép lassan eltakarta a Föld pereme. Minden napfelkelte és napnyugta más volt, mint a többi. A felhők játszottak a színekkel és azok intenzitásával.
A füst, a por és a pára újraértelmezte a színeket és a formákat, a bolygó kanyargós felszínén kaleidoszkópszerű színkavalkád csöndes rohamát idézve elő. Azon kapta magát, hogy visszatartja lélegzetét, majd levegőért kapkod, mintha bizony ez segítene megragadni a napisten és a földistenek közt zajló örökös küzdelmet – mintha ezzel kimerevíthetné a pillanatot, hogy behatóan tanulmányozhassa. Tudta, hogy ezt a harcot nem nyerheti meg, és hálás volt azért, hogy mindig valami váratlan látványban volt része, bármikor is nézzen ki az Apollo ablakán.

Amikor vastag felhőtakaró borította a bolygót, teljesen új felület jött létre, amit korábban sosem látott: magas hegyláncok, izgága hasadékok születtek. Néha a felhők hatalmas szirteket hoztak létre, és meredek falakat képeztek, amik kilométeres magasságokba törtek, és a rájuk vetülő árnyékok révén döbbenetesen tömörnek mutatkoztak, mintha az alant elterülő fehérség valamilyen antarktiszi hegy lenne, ami most az egész világot beszőné. Sem óceánok, sem szárazföldek nem látszódtak, csakis ez a megdöbbentő, örökké változó panoráma, ami aztán egy csapásra valami más testet öltött.
Könnyed, légies felhők, párásak és lágyak, mint a női haj, leheletfinom szövésűek és szellemszerűek: mindenhol ott voltak, aztán furán felszívódtak, hogy utána ismét felbukkanjanak, és ellágyítsák a szárazföldek és kontinensek partvidékének peremeit. Mind-mind egy élő faj, a felhők nemzetségébe tartozott, ahogy ott táncoltak és lebegtek a bolygó felszíne fölött. Deke-et lenyűgözte a látvány, és az a különös gondolata támadt, hogy talán ez az, amit az angyalok is látnak.

Megittasult a súlytalanság jelentette szabadságtól, attól, hogy képes lebegni és lusta piruetteket lejteni a kabinban, és megigézte, amikor éjszaka olyan részleteket látott, amit nappal nem, amikor átrepült fölöttük. Semmi nem kerülte el a figyelmét, és emlékezett arra, mit mondott neki Alan Shepard arról, hogyan keresse meg a bolygón az élet mesébe illő vonásait.
Csodálatosak voltak azok a pillanatok, amikor az üveges felszínű, szélcsendes óceánok és tengerek fölött siklottak át: ilyenkor tisztán látta a hajók által keltett nagy, V-alakú hullámokat.
Máskor csak egy fényes csíkot látott, mintha csak egy számtalan kilométeren át kifeszített drót ragyogott volna. Ez az élet újabb jele volt odalenn: napfény tükröződött a hosszú, egyenes vasútvonalakon.

A homokviharok nagy kiterjedésű, barna ködöt hoztak létre a sivatagok szélén, a hó pedig zebramintázatot rajzolt a magas hegységekre, ahogy szinük a fehér hó és a sötét szikla között váltakozott.
És aztán ott voltak azok a pillanatok, amikor a kellő szögből nézve, a napfény visszatükröződött az óceán kék vízéről, és egy hatalmas, szemet bántó ponttá állt össze, ami túl fényes volt ahhoz, hogy szabad szemmel bele lehessen nézni."

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://moonshot.blog.hu/api/trackback/id/tr425875617

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása