Kövesd a Pulit!

Puli_new.jpg

Shepard_Slayton_MoonShot_cover.jpgAz Apollo-10 Snoopy nevű holdkompja mindössze 14 kilométerre volt a Hold felszínétől, mégsem szállt le. Sokak szerint ez hiba volt. Erről is ír az első amerikai űrhajós, Alan Shepard és Deke Slayton az általuk közösen jegyzett "Moonshot" című könyvben, amiből ezen a blogon fordítunk részleteket magyarra:

"Két hónap múlva a Charlie Brown-on és a Snoopy-n, az Apollo-10 űrhajóin volt a sor, hogy holdkörüli pályára álljanak. Ezúttal azonban nem csupán a holdkomp újabb teszteléséről volt szó: tökéletesen kellett navigálniuk a Hold körül, és el kellett dönteniük, hogy az Apollo-11 leendő leszállóhelye mennyire alkalmas a landolásra. A Nyugalom Tengere állt a figyelem középpontjában. Ókori csillagászoktól kapta a nevét, akik azt hitték, hogy egy nyugodt felszínű tenger található ezen a vidéken. Ha a legénység ezen a „tengeren” egy elfogadható síkságot talál, akkor rövidesen az Apollo-11 is ezt a vidéket veszi célba. De ehhez előbb túl kellett lenni a tesztrepülésen és a leszállóhely becserkészésén.
A nagyméretű parancsnoki egység, a Charlie Brown pilótája John Young volt. A küldetés parancsnoka Tom Stafford volt, és amikor Gene Cernan társaságában eltávolodott a Snoopy névre hallgató holdkomp fedélzetén a kritikus teszt előkészülete során, Young nagyon is tisztában volt azzal, hogy az ő űrhajója jelenti két barátja számára a hazatérést. Ha az űrrandevú kudarcba fullad, egymagában kellene megtennie a Földre vezető hosszú utat.
Ez volt a kosztümös főpróba, és ezúttal minden szereplő a színpadon állt. A holdkomp újabb tesztelésének szükségességét korábban megkérdőjelezték a NASA türelmetlen (és gyakran rosszul informált) munkatársai, de kritizálta a közvélemény és a sajtó is. Ha már egyszer az Apollo holdkörüli pályára áll, és a két asztronauta a Snoopy-val cirka 14 kilométerre megközelíti a felszínt, akkor miért ne csinálhatnák az egészet végig, és szállnak le a Holdra?

Sok volt még az elvarratlan szál, túl sok nyitott kérdés maradt még a Hold körüli precíziós navigációval kapcsolatban. Ez a küldetés mindent összegyúr, és válaszokat szolgáltat a kérdésekre. Stafford és Cernan kétségkívül mindent megtett azért, hogy meghosszabbíthassák a Snoopy pórázát, és ők kavarják fel elsőként  a Hold porát, amikor  leszállnak rá. De Sam Phillips, az Apollo programigazgatója a kezdettől fogva ellenezte a dolgot. Phillips „idő előttinek” és „őrültségnek” tartotta, hogy egy holdkörüli repülés után megkockáztassák a landolást a holdkomppal, ami még csak egyetlen egy tesztrepülésen volt túl.
Miközben ők a landolás után epekedtek, Deke Slayton és Alan Shepard is egyetértett abban, hogy megfontolt döntés született. „Egész egyszerűen nem kockáztathattuk meg” – mondta Shepard.

A sajtó mindent megtett azért, hogy Staffordból kicsikarjon valami ellentmondást. Tom  érvelése azonban olyan egyértelmű volt, hogy akár kőbe is lehetett volna vésni. „Túl sok az ismeretlen tényező odafenn” – nyilatkozta a médiának, akik alig várták, hogy összeugrasszák az asztronautákat a főnökeikkel. „Az a feladatunk, hogy a tőlünk telhető legtöbb ismeretlen végére járjunk, és ennek egyedüli módja, ha ezt a valamit 14 kilométerre vagy még lejjebb visszük a Holdhoz, és megnézzük, miként viselkedik ilyen közel hozzá.”
Így is épp elég izgalom várt Tomra és Gene-re anélkül, hogy összeporolták volna a Snoopy lábait. A holdkompot a felszín felé elindító hajtómű gyújtásához a visszaszámlálás akkor kezdődött, amikor a Snoopy a Hold túloldalán volt. A küldetésirányítók újra idegtépő pillanatokat éltek át: az asztronauták kritikus manővereket hajtottak végre anélkül, hogy kapcsolatba lehetett volna lépni velük.

Aztán meghallották Young izgatott hangját a Charlie Brown fedélzetéről, ő tűnt fel elsőként a Hold peremén, és mihelyt helyreállt a rádiókapcsolat, megosztotta velük az első hírt: „Odalenn vannak a hegyek között” – erősítette meg – „és épp a sziklák közt kóborolnak.”  
Pár pillanat múlva a Snoopy is előkerült, és Stafford lelkesen folytatta Young ironikus beszámolóját a „sziklamászásról”. „Annyi kő van itt, amiből bőven feltölthetnénk a Galveston Öblöt. Izgalmas a látvány. Oké, most érünk a leszállóhely fölé. Nagyon lyukacsos a talaj errefelé. A felszín a nagy kráterek kivételével egyébként teljesen sima, mint az átázott agyag.”
Cernan hangja szintén elsöprő izgalomtól fűtve csengett. „Pont ott vagyunk! Pont fölötte!” – kiabálta, ahogy a Snoopy a Hold felé száguldott, kevesebb, mint 14 kilométerre a Nyugalom Tengerétől. „Tényleg alacsonyan vagyunk, nagyon közel, bébi!”
Stafford következett, hangjában ragadós vidámsággal: „Mindössze le kellene tenni a hátsó futót, és már ott is lennénk!” A Snoopy kis magasságban repült a Hold fölött, de a navigációs hibák miatt igazából az Apollo-11 tervezett leszállóhelyétől mintegy 6 kilométerrel délebbre volt. Pont az ilyen hibákból kellett tanulni. Tovább száguldottak, és eljött a Snoopy „megcsonkításának” ideje – ekkor válik szét a holdkomp, hogy aztán a lábak nélküli felső rész visszatérhessen a Charlie Brownhoz.

„A kurvanyját!” Cernan káromkodása egy pillanat alatt éberré tette Houstont. Mielőtt még az irányítók meg tudták volna határozni saját műszereik segítségével, hogy mi okozhatta a nyilvánvaló vészhelyzetet, Cernan magyarázata következett.
A Snoopy heves forgásba kezdett: fitos orrát fel-le emelgette, miközben vadul jobbra-balra riszálta magát. Ilyen csekély távolságra a Holdtól, ezek a mozgások ijesztőek voltak, és könnyen halálosak lehettek.
„Hevesen pörgünk” – mondta Cernan olyan hangon, ahogy egy veterán berepülő pilóta csak akkor beszél, ha az élete borotvaélen táncol.

A rettegő irányítók monitoraikat és műszereiket tanulmányozták. Abból, amit láttak, tudták, hogy Stafford épp azokkal a kezelőszervekkel birkózik, amikkel le lehet választani a problémás leszállófokozatot a visszatérő fokozatról a két asztronautával együtt.
Cernan hangját lehetett hallani a fejhallgatókban és a hangszórókon. „Nyomd meg az AGS-t!” – ordította Staffordnak, hogy Tom aktiválja a küldetésmegszakító mechanizmust. Stafford megnyomta a kapcsolókat, a Snoopy pedig lenyugodott. Az eltelt percekben a katasztrófa határán voltak.
Ha a két pilóta lassabban reagál, és kevésbé tapasztalt, úgy két másodperc múlva a Snoopy megállíthatatlan zuhanásba kezdett volna a Hold felé, az asztronauták pedig semmit sem tehettek volna ellene.

„Nem tudom, mi a fene volt ez, bébi” – közölte Cernan a CapCom-mal, észrevehető megkönnyebbüléssel és tanácstalansággal a hangjában. „De ez nem volt gyenge. Össze-vissza támolyogtunk az égen.”
Meredek helyzet volt. Később kiderült, hogy a küldetés megszakításáért felelős kapcsoló valamiért nem a megfelelő állásban volt, és ezt senki nem vette észre. Ez oda vezetett, hogy a Snoopy radarja keresni kezdte az anyahajót, a Charlie Brown-t, ahelyett, hogy stabilizálta volna magát, és felkészül a visszatérő fokozat leszállófokozatról való leválasztására.
Nagyon drasztikus módja volt ez annak, hogy megbizonyosodjanak a holdkomp szívósságáról: a történtek során a nyughatatlan szerkezetet olyan terhelés érte, ami meghaladta az összes határértéket.

Végül a holdkomp kettévált, és a Snoopy visszatérő fokozatának hajtóműve begyújtott. A célpont után kutató radar segítségével az asztronauták bonyolult manővereket hajtottak végre, majd a dokkolásra előkészületeként megközelítették a Charlie Brownt. Stafford folytatta a „mindennapi” rutint azzal a megjegyzéssel, hogy „Snoopy és Charlie Brown épp átölelik egymást.”
Amikor a három férfi ismét az Apollo-10 parancsnoki hajójában volt, még egyszer megkerülték a kráteres tájat, majd megkezdték útjukat hazafelé. Young még egy utolsó pillantást vetett az idegen tájra, majd meglepte a CapCom-ot: „Gyakran hallani azt a gyermekversikét az emberarcú Holdról” – mondta. „Mi ugyan senkit sem láttunk errefelé, viszont rövidesen két ember lesz majd a Hold felszínén.”
Ezzel a Charlie Brown begyújtotta hajtóművét, és hazarepült."

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://moonshot.blog.hu/api/trackback/id/tr295777870

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.