Az első amerikai asztronauta már kézi vezérléssel is irányította a űrhajóját, Gagarin viszont csak robotpilótával repült. Többek között ez is olvasható az első amerikai űrhajós, Alan Shepard és Deke Slayton által közösen írt "Moonshot" című könyvben, amiből ezen a blogon fordítunk részleteket magyarra:
"Magasan a légkör fölött volt. Nincs szélfúvás, dacára annak, hogy sokezer kilométeres óránkénti sebességgel száguldozik. Nincs légellenállás, sem turbulencia. Kísérteties csöndnek kellett volna lennie.
De a kísértetek igaziak voltak, és hangjukat is hallatták. A Freedom Seven duruzsolását hallotta, ami olyan volt, mintha egy seprűt húzogatnának végig rendszeres időközönként az űrhajó felszínén. Inverterek sóhajtoztak, giroszkópok susogtak, és a hűtőventilátoroknak is sajátos hangjuk volt. A kamerák zúgtak, rádiók recsegtek, két beszélgetés szünetében pedig érthetetlenül sisteregtek. Az egyvelegben némelyik hang monoton volt, mások élesebben hallatszódtak – mintha egy miniatűr műszerészekből álló kórus állt volna össze. Shepard mosolygott. Az Űrhajó Koncertjét hallgatta, ezt a fura és ismeretlen társulatot, ami a világűr süket csöndjében szegődött társául. Ezek a zajok a legkedvesebbek, mondta magában. Azt jelentik, hogy a dolgok rendben működnek, és minden teszi a dolgát. Hozzátartoztak az új élethez.
A súlytalanságot még mindig nem szokta meg: üdítő, felemelő érzés volt, de ezt a románcot egy nagy rakéta indította útnak. Shepard kitörő örömmel érkezett meg ebbe a világba, ami nem csak természetes közeg volt a számára, hanem olyan, amire mohón áhítozott.
Érezte, hogy a Freedom Seven lassan elkezd átfordulni. Újabb hangokat hallott! Hát, persze: a vákuumban működő segédhajtóművek hangjait, amik a kapszula belsejére nyomást fejtettek ki, és emiatt tompa puffanásokat hallott. Ez nagy elégedettséggel töltötte el. Hajója követte az automatika által diktált repülési tervet, az űrhajó időben megfordult, hogy a csonkakúp alakú kapszula a tompa végével érkezzen majd vissza a légkörbe.
A külvilág a kapszula titánium-burkolatán át is behatolt hozzá – mintha egy láthatatlan kéz megveregetné a vállát. Shepard elvigyorodott, amikor ráeszmélt, hogy a nyugalom és szabadság érzete és az űrhajó zümmögő neszei mennyire elvonták figyelmét arról, hogy ő most valójában jóval a bolygó légköre fölött száguldozik, nyolcezer kilométeres óránkénti sebességgel.
De képtelen volt megbecsülni sebességét. Ehhez viszonyítási pontok kellenek – egy fa, egy ház, egy másik űrhajó. Csak két apró, kerek ablakon át tudott kikukucskálni, és ezeken át csak a mélykék, szinte tintafekete égboltot látta. Mindössze egyetlen viszonyítási pontja volt, és ehhez le kellett néznie a földre. Ezt leszámítva minden érzékszerve azt sugallta, hogy mozdulatlanul áll.
Vacillált. Még nem gyönyörködhetett a földi panorámában. Előbbre való a küldetés ellenőrzőlistája. „Folytatnod kell a repülést, haver” – mondta magában. Egészen mostanáig a Freedom Seven a robotpilóta segítségével repült. Az egyetlen különbség az őt megelőző csimpánz küldetése és saját repülése között az volt, hogy ő képes volt az eseményekről szóban is beszámolni.
Most viszont jobb kezének kesztyűs ujjai közé fogta a háromtengelyű kezelőkart. Kinyújtózott, és átkapcsolta a robotpilótát kézi vezérlésre. Egyszerre csak egy tengelyt – figyelmeztette önmagát. „A bólintó mozgás kézi vezérlésére váltok át” – jelentette be Deke-nek.
Szűkszavú Őrnagy azonnal megszólalt. „Rendben.”
A kart az egyik oldalra nyomta. Az űrhajó külsején található apró sugárhajtóművekből hidrogén-peroxid távozott az űrbe. Abban a pillanatban érezte, ahogy a Hetes tompa alja megemelkedik, illetve lesüllyed – attól függően, hogy kezét melyik irányba mozgatta. Képtelen volt elhinni, hogy ilyen iszonyatosan finom mozgásokra is képes aprócska űrhajója. Mindenben pontosan engedelmeskedett parancsainak.
„A bólintó mozgás rendben” mondta tömören. „Átváltok a legyezőirányú mozgás kézi vezérlésére”.
„Rendben. Legyezőirányú mozgás, kézi vezérlés.”
Alan űrhajója most a bal-jobb tengely mentén mozdult el, legyezőszerűen. A Hetes ismét engedelmesen hallgatott rá, a kar mozgatásától függően balra vagy jobbra riszálta magát.
„Legyezőirányú mozgás rendben. Átváltok a kézi forgásvezérlésre.”
„Rendben. Forgás.”
Ez is úgy ment, mintha láthatatlan selyemszálakon mozgatták volna a Hetest. Shepard el volt ragadtatva. „Végre van, amit még senki más nem csinált előttünk a világűrben. Mi vagyunk az elsők, akik egy űrhajót manuálisan irányítanak .”"
