"A Redstone-ban ülve Shepard tömege négyszázötven kiló volt, miközben a gravitáció hatszorosát kitevő terhelésről számolt be Deke-nek. Nehezére esett beszélni, a G-erők szorongatták torkát és hangszálait." Többek között ez is olvasható az első amerikai űrhajós, Alan Shepard és Deke Slayton által közösen írt "Moonshot" című könyvben, amiből ezen a blogon fordítunk részleteket magyarra:
"A Freedom Seven startjának előkészületeit és felszállását is fő műsoridőben közvetítették. Az NBC Merrill Müllerjének hangja Amerika-szerte betöltötte az étert, ráadásul nemzetközi rádióállomások is átvették az adást. Müller igazi veterán volt: hangja magabiztos, sziklaszilárd, ami soha nem bicsaklott meg. Korábban a USS Missouri fedélzetéről is ő tudósított, amikor a Tokiói öbölben megadták magukat a japánok még 1945-ben. Sosem vesztette el a hidegvérét, csodálatosan összeszedett volt, és most épp az első amerikai űrutazó indulásáról beszélt a világnak. Kismillió mondandója volt az asztronautáról, annak családjáról, a küldetésről, magáról a Redstone-ról, és arról a fura formájú kúpról, amiben Alan Shepard utazott. Úgy improvizált az élő adásban, mintha előtte egy hétig csak ezt gyakorolta volna.
Viszont még sosem látott senkit sem egy ezüstös lángnyelv tetején eltűnni a ragyogó verőfényes égbolton át a földről. A tudósítás nagymesterének hangja elérzékenyült. Elkeseredetten próbált erőt venni magán. Végül a riport császára nagyot nyelt. Egyetlen egy dolgot tartott fontosnak megosztani hallgatóságával: „Olyan nagyon magányosnak tűnik odafenn…” Majd elhallgatott.
A Redstone-ban ülve Shepard tömege négyszázötven kiló volt, miközben a gravitáció hatszorosát kitevő terhelésről számolt be Deke-nek. Nehezére esett beszélni, a G-erők szorongatták torkát és hangszálait. A berepülő pilóta korában kifejlesztett technikáira támaszkodva próbált úrrá lenni a terhelésen. A Küldetésirányításnál minden szavát tisztán lehetett hallani. Ekkor már újabb kritikus pillanat előtt állt: hajtóműleállás!
Ez volt az a pillanat, amikor a Redstone hajtóműve lekapcsolt, a gyorsítórakéta ugyanis nem több egy tehetetlen, üres tubusnál, amiről Shepardnak le kell szakadnia. Az asztronauta feje fölött egy nagyméretű, szilárd hajtóanyagú rakéta kelt életre, ebből három, ferdén elhelyezett fúvóka okádta magából a tüzet hátrafelé. Ezzel a magas menekülőrakéta le is vált, mivel a továbbiakban már semmi szükség nem volt rá: eltávolodott a Freedom Seventől, hogy az felvehesse a légkörbe lépéshez szükséges biztonságos pozíciót. A rendszerek pontosan tették a dolgukat, sűrű egymásutánban.
A kapszula alján három kis rakéta gyújtott be, ezek választották le, és távolították el a Freedom Sevent a Redstone-tól. Egy jelzőfény villant fel Sheparddal szemközt, a műszerfalon. „Itt a Hetes. A „kapszula leválás” zöld”.
Shepard most már magában volt, magasan a föld fölött, egy hatalmas ballisztikus pályán. „Rendben” – erősítette meg Deke. Nem sok mondandója volt. Most Alanen a sor, hogy beszéljen: neki volt miről beszélnie.
Alan a terv szerint mindenről beszámolt. Ezután megkísérelt inni is ezen a földönkívüli helyen. Pillanatokkal korábban még négyszázötven kilót nyomott. Most viszont a föld felszínén egy madártollnak is nagyobb a súlya, mint ennek az embernek – aki teljesen súlytalan. „Szabad vagyok!” – ujjongott fel. Súlytalannak lenni… csodálatos, hihetetlen, fantasztikus érzés volt. A jóleső csoda.
Úgy tűnt, mintha súlypontok híján a kis kapszula egy varázsütésre kitágult volna. Ha Shepard nem lett volna az ülésébe szíjazva, teljes nyugalomban lebeghetett volna. Nincs fent, nincs lent, nincs fekvés vagy ülés, esetleg álldogálás. Egy elhagyott csavaralátét úszott el a szemei előtt, ennek láttán elnevette magát.
Arra számított, hogy ekkorra már tökéletes csönd veszi körül."
