Kövesd a Pulit!

Puli_new.jpg

Támogasd a Pulit!

MoonShot

Ezen a blogon Amerika holdutazó asztronautái által írt könyvekből fordítunk részleteket magyarra.

AL SHEPARD

Astronaut Alan Shepard.jpg

Shepard_Slayton_MoonShot_cover.jpg"Gagarin hirtelen hangos robajt hallott egy sor lökés kíséretében: a Vosztokot kívülről védő burkolat kis rakéták segítségével levált. Most már tisztán látta köralakú ablakain át a Föld horizontját, és feje fölött pedig az univerzum sötétjét." Többek között ez is olvasható az első amerikai űrhajós, Alan Shepard és Deke Slayton által közösen írt "Moonshot" című könyvben, amiből ezen a blogon fordítunk részleteket magyarra:

"Moszkvai idő szerint délelőtt 9:07. Amerika aludt, mit sem sejtve Gagarin győzelmi kiáltásáról, amit a felszálló, lángoló gépezetről hallatott. „Úton vagyunk!” – kiabálta hangosan, amivel mosolyt csalt az indítást felügyelő irányítóközpontban dolgozó személyzet tagjai közül párak arcára. Amikor az SS-6 már jóval maga mögött hagyta az indítóállást, azok, akiknek már nem volt dolguk, kirohantak megnézni, ahogy a rakéta egyre gyorsabban halad felfelé. Távcsöveken át látták, ahogy a folyékony üzemanyagú, kívülről rácsatolt gyorsítórakéták lerobbannak a rakéta testéről, és a továbbiakban egyetlen zavaros lánglabda emelkedik felfelé egyre nagyobb sebességgel. Az emelkedés első pár percében Jurij Gagarin volt a történelem leggyorsabb embere. Majd a gyorsítórakéták hátán az űrhajó elkanyarodott a távoli horizont irányába, mindössze egy örvénylő füstcsíkot hagyott hátra maga után.

Az egyre nagyobb G-terhelés ellenére Gagarin határozott hangú jelentéseket adott. Fiatal volt és izmos, teste könnyedén elnyelte az őt érő egyre nagyobb mértékű, büntető G-erőket. Amikor a rakétára rögzített gyorsítórakéták leváltak, és már csak a központi főhajtóművek üzemeltek, a gyorsulás miatt a földfelszínen megszokott gravitáció hatszorosa nehezedett rá.

Gagarin hirtelen hangos robajt hallott egy sor lökés kíséretében: a Vosztokot kívülről védő burkolat kis rakéták segítségével levált. Most már tisztán látta köralakú ablakain át a Föld horizontját, és feje fölött pedig az univerzum sötétjét. Végül a központi hajtómű üzemanyaga kifogyott: robbantótöltetek léptek működésbe, ezzel kiszabadítva azt az utolsó „fél rakétafokozatot”, amivel az űrhajó a pályára álláshoz szükséges magasságot és sebességet elérte. Végül az utolsó rakétafokozat is elnémult, majd újabb bummok és lökések kíséretében levált az elhasznált rakétafokozat.

Ami ezután következett, az maga volt a csoda. Egy emberi teremtmény 28 000 kilométeres óránkénti sebességgel száguldott a Föld körül. A Fecske fedélzetén Gagarin pályájának legalacsonyabb pontja 181 kilométeren volt, földtávol-pontja pedig 326 kilométer magasan.
Odalenn, a földön maradtak álmélkodva figyelték, ahogy Gagarin a helyzet ura tudott maradni, miközben folyamatosan közvetítette, mit érez, és műszerei hogyan működnek. Majd egy időre elnémult, hogy átadja magát az ember által soha korábban nem tapasztalt érzésnek.

Idegennek érezte magát a saját testében. Nem ült, vagy feküdt. A fent és a lent többé nem létező fogalom volt. A kagylóülésébe rögzítő hevedereken függeszkedett, ezek akadályozták csak meg, hogy szabadon lebegjen az űrhajóban. A súlytalanság csodája lebegő papírok, egy ceruza, a notesze, és más tárgyak formájában nyilvánult meg; ezeket csak az életfenntartó rendszer ventilátorainak fuvallata lökte időnként arrébb.

Visszakényszerítette magát a feladataihoz, a műszerein látható értékeket olvasta be. A kritikusnak számító adatoknál azonban jóval érdekesebb volt, hogy Gagarin mit tapasztalt. A földi irányításnak a súlytalanság „megnyugtató” voltáról számolt be. Értékes pillanatokban volt része, miközben a Föld körül keringett másodpercenként 8 kilométeres sebességgel: „Az ég nagyon, nagyon sötét, a Föld pedig kékesszínű.” Szinte eksztázisba került a Föld napsütötte oldalának megdöbbentő fényességét látva.

Egy naplementében és egy napkeltében is része volt, és fel sem tűnt neki, mennyire elszaladt az idő: máris végéhez közeledett az emberiség első földkörüli repülése. Csakis vészhelyzet esetén kapcsolt volna át kézi vezérlésre. Teste nyugodt volt, de lelkében ujjongott, miközben a Fecske fékezőrakétáinak begyújtása előtt még ellenőrizte az automatika rendszert."

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://moonshot.blog.hu/api/trackback/id/tr54983691

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása