"A húsz égéstér és a tucatnyi helyzetszabályzó segédhajtómű egyetlen dühös robbanással gyulladt be több mint négymillió Newton tolóerőt fejtve ki." Többek között ez is olvasható az első amerikai űrhajós, Alan Shepard és Deke Slayton által közösen írt "Moonshot" című könyvben, amiből ezen a blogon fordítunk részleteket magyarra:
"Amint végetért a háború, a fiatal Jurij. A. Gagarin éjt-nappallá téve azon dolgozott, hogy egy napon a Vörös Hadsereg pilótája lehessen. A nagyobbacska Gzsatszk városába költöztek, ahol Jurij elvégezte az iskolát, képesítést szerzett, és 1955-ben belépett a Légierőhöz. Két év múlva megszerezte vadászpilóta-jelvényét, emellett pedig profi ejtőernyős is lett. Két évet műveleti egységeknél szolgált, majd 1959-ben jelentkezett egy izgalmas új programba.
Kozmonautának lenni! Gyorsan elvégezte a kemény tréninget, és mindenben kimagasló eredményeket ért el. 1961. április 8-án, mindössze négy nappal álmai repülése előtt parancsnoka értesítette a jó hírről: „Te leszel az első, aki a világűrbe megy.”
Hihetetlen. Annyira hihetetlennek tűnt az egész. Közeli barátja, German Stefanovics Tyitov lesz a tartaléka. Aztán eljött a nagy nap. Előtte állt a lehetőség.
Az álom azonnal kiment a szeméből. Találkozott Tyitovval, a műszakiakkal, orvosokkal mérnökökkel és a politikai komisszárral. Minden rendben ment a reggeli és az utolsó orvosi ellenőrzés során. Szenzorokat helyeztek a testére mielőtt magára vette volna szkafanderét és nehéz sisakját, ami teljesen megvédi az világűrtől. Csapattársai segítségével belemászott narancsszín ruhájába: így könnyebben észreveszi őt a mentőcsapat a landolás után. Még sötét volt, amikor megérkezett az indítóálláshoz.
Pár percig némán állt, végigmérte a hatalmas SS-6 interkontinentális ballisztikus rakétát, ami földkörüli pályára küldi őt. Ezúttal nem robbanófej volt a monstrum tetején, hanem a Fecske, a több mint öt tonnás Vosztok űrhajó. Gagarin egy rámpán állt a felvonóhoz vezető lépcsők aljában. Odafordult a kis csoporthoz, akik majd tanúi lesznek annak a pillanatnak, amikor a múlt elválik a jövőtől.
Őszinte szavakkal beszélt hozzájuk: „Úgy tűnik, hogy egész eddigi életem erről az egyetlen csodálatos pillanatról szólt” – kezdte. Közönsége meghatódva, némán hallgatta. „Minden, ami eddig voltam, és mindaz, amit eddig tettem, ezért az egy pillanatért volt” – tette hozzá Gagarin. Átadta magát a pillanat varázsának, lehajtotta fejét, majd összeszedte magát. Ismét felnézett, ezúttal mosolyogva. „Természetesen, boldog vagyok.” – mondta, határozottabb hangon. „Ki ne lenne az? Új felfedezések részesévé válni, elsőként kozmoszba menni, ahol egyedül kell megvívni a természet erőivel… ” Széles mosollyal folytatta. „Ki álmodhatna ennél többről?”
Beszéde végén búcsút intett, és belépett a felvonóba, ami felvitte a torony tetejére. Ott egy rövid létrán a Vosztok űrhajó szintjére mászott. A műszakiak és egy szűk csoport besegítették az ajtón. Rögzítették hevedereit a speciálisan megtervezett üléshez. Gagarin biccentett, jelezve, hogy készen áll. Az ajtót becsukták, majd hermetikusan lezárták.
A visszaszámlálás megszakítása legalább olyan gyakori jelenségnek számított Oroszországban, mint a Cape-en. Gagarint tájékoztatták, hogy egy hibás szelepet észleltek. „De rövidesen megjavítják. Legyen türelemmel, Gagarin elvtárs.”
Rövidesen a visszaszámlálás abba a fázisába ért, amire egészen idáig várt. „Gotovnosti djeszját minut.” Még két perc …
Érezte a motorok sivítását. Kiváló. Tudta, mit jelentenek ezek a hangok. Másodpercekkel később nyugalmat erőltetett magára, ahogy kagylóülésében ült. Az állványzat és vele együtt a szervizszint eltávolodott tőle. Magas tornyok hajlottak hátra, így az indítóállás úgy nézett ki, mint egy hatalmas acél sodronyokból álló virágszirom. Érezte a rázkódást, amikor a tápkábelek kilöveltek a rakétából, eddigi helyükről. Az erős SS-6 már csak belső rendszereire támaszkodott.
Az utolsó másodpercek gyorsan elteltek, majd egy hang azt kiáltotta: „Zasiganije!”
Gagarin szavak nélkül is tudta, hogy megtörtént a gyújtás, mivel a húsz égéstér és a tucatnyi helyzetszabályzó segédhajtómű egyetlen dühös robbanással gyulladt be több mint négymillió Newton tolóerőt fejtve ki. Harminckét hajtómű nekiveselkedett, az űrhajót a földre szorító satuk lerobbantak, és az első ember úton volt a világűrbe."
