Az Explorer 1 volt az Egyesült Államok első "szputnyikja", amit egy német tudósnak, Dr. Wernher von Braunnak köszönhetett. Többek között ez is olvasható az első amerikai űrhajós, Alan Shepard és Deke Slayton által közösen írt "Moonshot" című könyvben, amiből ezen a blogon fordítunk részleteket magyarra:
"Az Egyesült Államok még nem rendelkezett olyan kiépített hálózattal, amivel a műhold földkörüli repülését meg lehetett volna figyelni: mindössze pár állomás volt csak, így a pályára állás tényét csak egy kaliforniai állomás tudta határozottan megerősíteni, miután a műhold már majdnem teljesen megkerülte a bolygót. Ezt tehát meg kellett várni, hogy kiderüljön: a negyedik rakétafokozat megfelelően működött-e, a kívánt szögben és pozícióban állt-e, és elérte-e a szükséges sebességet.
Teltek a percek, és ahogy közeledett az igazság pillanata, a Pentagon szobájában egyre idegesebben álltak egyik lábukról a másikra az emberek. Von Braun kiszámolta, hogy a Juno 1-nek százhat percbe telik elérnie a kaliforniai állomást. Amikor a műhold jele a megadott időben nem érkezett meg, von Braun ismét elkezdett fel-alá járkálni a teremben.
Pickering állandó telefonkapcsolatban állt a kaliforniai állomással. „Hogy a pokolba nem hallotok semmit?” – kiabálta. A sápadt és remegő Brucker von Braunra nézett. „Wernher, mi történt?” – kérdezte. Mielőtt azonban még von Braun válaszolhatott volna, Pickering izgatott hangja berobbant a szobába: „Hallják a kicsikét, Wernher! Hallják!”
A műhold a vártnál kicsit magasabban állt pályára állt, ez okozta a nyolc perces késést, amennyivel később vették a jelét. Férfiak és nők borultak egymás nyakába leplezetlen örömmel. Wernher von Braun pedig kiment a szomszédos, éljenző riporterekkel zsúfolt előadó pódiumára. „Ez volt életem egyik legnagyszerűbb pillanata” – mondta. „Csak azt bánom, hogy nem előbb tettük meg ezt.” Amerika ujjongva hevert a lábainál.
Huntsville-ben a városháza is beleremegett a vad és szűnni nem akaró ünneplésbe: tűzijátékoktól, szirénáktól, harsogó kürtöktől, és vidám kiáltásoktól volt hangos a környék, az utcákon ezrek táncoltak egymásba kapaszkodva. Jelképesen felakasztották a Charles E. Wilson korábbi hadügyminisztert ábrázoló bábot, ő ugyanis mindent megtett azért, hogy lesöpörje von Braun programját. A kivilágított Konföderációs emlékmű tetejére a Jupiter-C rakéta makettje került. Huntsville zsúfolt utcáin az akcentust leszámítva nem lehetett megkülönböztetni az alabamaiakat a németektől, az északiakat a déliektől, a keletieket a nyugatiaktól: Amerika önmagát ünnepelte. [Az alábbi képen Pickering, Van Allen és von Braun látható. No, és persze az Explorer 1.]
Dr. Wernher von Braunból egy pillanat alatt nemzeti hős lett. Az ő arca köszönt vissza minden újság és számos magazin címlapjáról. „Von Braun, (45), testesíti meg az embernek azt a vágyát, hogy egyre magasabbra törjön” – jelentette ki a Time magazin. „Von Braunt valójában csak egy dolog érdekli: az űr meghódítása, amit az emberiség legnagyobb vállalkozásának tekint.” Röviddel később Eisenhower von Braunt vacsorára hívta a Fehér Házba, ahol egy civil részére adható legmagasabb kitüntetést adta át részére.
A von Braun rakétája által indított műhold neve Explorer 1 lett. Mindössze tizennégy kilót nyomott, Dr. Van Allen Geiger-számlálója pedig az új korszak első felfedezését tette: a Földet széles sávokból álló nagyenergiájú sugárzás veszi körül, ami a bolygó mágneses mezőjének csapdájába esett részecskékből áll. A tudósok társukat azzal jutalmazták, hogy a felfedezett öveket tiszteletére Van Allen sugárzási öveknek nevezték el.
Az Explorer 1-gyel az Egyesült Államok berobbant az űrkorszakba, és ezzel kezdetét vette a Szovjetunióval vívott ádáz küzdelem az új terület uralmáért."
