"Koroljovot azonban gyorsítórakétájának pirotechnikai csodáinál sokkal jobban érdekelték a konzol kijelzői által mutatott értékek. A számok pedig tökéletesek voltak." Többek között ez is olvasható az első amerikai űrhajós, Alan Shepard és Deke Slayton által közösen írt "Moonshot" című könyvben, amiből ezen a blogon fordítunk részleteket magyarra:
"Miután a műszaki problémákat elhárították, az események futószalagon követték egymást. Az emberek biztonsági okokból elhagyták az indítóállást, vaskos betonfalak mögött kerestek menedéket. A visszaszámlálás gyorsan ment, ezt azonban csak az indítócsapat, egy maroknyi vezető szakértő, és a jelenlévő kommunista tisztviselők hallhatták. A világ többi része hatalmas sokk előtt állt.
„Gotovnosti djesjat minut.” Tíz perc, és folytatódik a visszaszámlálás.
A hatalmas indítóállványzat a munkaállomásokkal és a köldökzsinórokkal hátrafelé gurult, a többi rögzítőállvány hátrahajlott. A rakétát és az állványzatot összekötő utolsó, áramellátást biztosító köldökzsinórok vaskos fekete kígyók, tekergőzve zuhantak alá. Az R-7 már magában állt, szuperhideg üzemanyaga jeges ködfelhőket lélegzett az éjszakába.
Az R-7 belső rendszerei életre keltek. A percekből másodpercek lettek, és a visszaszámlálás utolsó pillanatai hulló falevelek módjára tűntek tova. „Tri … Dva … Odin …” Koroljov hangja hallatszott: „Zasiganije!” Gyújtás!
A zöldes-vörös lángból összefüggő tűztakaró alakult ki, ami bevágódott a vasbeton csatornákba – egy pillanat alatt nappallá változtatva az éjszakát: az elhagyatott táj fénylő narancsszínbe borult. A mesterséges nappalt röviddel később hosszantartó dübörgés követte, és kilométerekkel arrébb is minden megremegtetett.
Az R-7 a Niagara vízesést megszégyenítő tolóerejével felemelkedett az éjszakai égboltba. Ahogy egyre magasabbra ért ez az egekbe törő fényes csillag, úgy borult fokozatosan ismét sötétbe az indítóállás. Az orosz rakéta percek alatt eltűnt az Aral-tó fölött. Koroljovot azonban gyorsítórakétájának pirotechnikai csodáinál sokkal jobban érdekelték a konzol kijelzői által mutatott értékek. A számok pedig tökéletesek voltak. A hajtóművek időben álltak le, a rakétafokozatok a terv szerint váltak szét egymástól, és – amikor az utolsó hajtómű is kihunyt – a műholdról levált védelmező fémburka, majd kirepült a világűrbe.
Attól kezdve, hogy a műhold a rakéta energiaellátó rendszeréről levált, és magára maradt, világszerte a Szputnyik (Útitárs) néven vált ismertté. Az égi mechanika törvényeinek engedelmeskedve azonnal zuhanni kezdett a Föld középpontja felé: széles, elnyújtott íven haladt, a bolygó görbülete percenként 480 kilométeres sebességgel szaladt ki alóla. A Szputnyik pályára állt.
Kilencven perccel később a még mindig gőzölgő indítóállás fölött száguldott el, miközben transzmittere életerős bíp-bíp-bíp-hangjeleket bocsátott ki magából, ami ezután hangszórókon keresztül harsogott szerte Bajkonurban. Gratulációk és örömujjongások robbantak ki az indítóállás környékén álló megfigyelőkből. Koroljov a kollégáihoz fordult.
„Ma” – kezdte mondandóját mély átérzéssel – „az emberiség legnagyszerűbb fiainak álmai valóra váltak. A világűr ostroma megkezdődött.”"
