Az Eagle elektronikus agya figyelemmel kísérte a lassulást, mérte a sebességcsökkenést, a magasságot, és az ereszkedés szögét is. Többek között ez is olvasható a két amerikai űrhajós, Alan Shepard és Deke Slayton "Moonshot" című könyvében, amiből ezen a blogon részleteket fordítunk le magyarra:
"Fényes-zöld számjegyek szünet nélkül váltakoztak, a számok egymásutánja összefolyt.
Eljött az idő. PDI [Powered Descent Initiate]. A Hajtóműves Ereszkedés Indítása. A földön a rádióhallgatók és a tévénézők lélegzet visszafojtva figyeltek. Az emberek imádkoztak, az ökölbe szorított ujjak a tenyerekbe mélyedtek.
Armstrong és Aldrin megtámasztották magukat, felkészülve a gyújtás által okozott rántásra, amikor az illékony hajtóanyagok átszáguldanak a csöveken, befecskendezik az üzemanyagot az erős leszállóegység égésterébe, ahol begyulladnak. Vártak a büntető erejű lassulásra, a testüket megrázó lökésre, amikor térdeik összeverődnek, és az egész hajón vibráció fut végig. Ehhez képest semmi észrevehető nem történt: az űrhajó csöndes volt és nyugodt.
Nem gyújtott volna be a fékező hajtómű? Hol maradnak a fékezőerő kialakulását kísérő erőteljes rángatások?
Egy pillanatra összenéztek, és tekintetüket a műszereikre tapasztották. A világító számok megerősítették, hogy a gyújtás megtörtént. Az észrevehetetlen, rejtőző tűznyelv a tervek szerint méltóságteljes lánggal égett. Ennek ellenére az asztronauták ennél erőteljesebb behatásokra számítottak.
10 százalékos teljesítményen azonban nem alakulhatott ki semmilyen hirtelen energialöket, mivel az Eagle a hajtóműveit óvatosan hívta életre. A hajó finoman ereszkedett alá a fekete égbolton.
Az Eagle elektronikus agya figyelemmel kísérte a lassulást, mérte a sebességcsökkenést, a magasságot, és az ereszkedés szögét is. A számítógép láthatatlan keze ekkor elkezdte fokozni a teljesítményt. A hajtómű teljes erővel dolgozott!
Lángok csaptak ki alattuk, izzó, fénylő plazma lökéshulláma dobálta őket a vákuumban. Az Eagle egyik oldaláról a másikra bukdácsolt, és közben nagyokat bólintott. Az intelligens, körültekintő és gyorsreagálású számítógép a koordinálatlan mozgás ellensúlyozására beindította a szabályzó segéd-hajtóműveket, ezek stabilizálták a jármű helyzetét. Tompa puffanások, távoli durranások hallatszottak a kapszula belsejében, miközben a kis segédhajtóművek azon dolgoztak, hogy kiegyensúlyozzák az Eagle-t.
A lassítás közben bosszút állt a gravitáció. A kapszula belsejében az eddig súlytalan Armstrongra és Aldrinra nehezedett a súlyos szkafander, a sisak, a csizmák és a hátizsák: ismét a gravitációs mező fogságában voltak. Karjuk lehanyatlott testük mellé. Ruhájuk lábukra illeszkedett, csizmáik pedig a csökkenő sebesség következtében a padlóra nehezedtek.
Neil Armstrong mosolygott. Szeme fáradt volt, de a hihetetlen kalandra készülve várakozás tükröződött benne. Látta, hogy Buzz Aldrin úgy vigyorog, mint egy gyerek. Jóisten, tényleg landolni fognak a Holdon!
Teljes erőbedobással dolgozó hajtóműveikbe a vezetékek pumpálták az üzemanyagot. A láng messzire kinyúlt alattuk. Az Eagle minden erejével azon dolgozott, hogy lefékezze tömegét: zuhanása egyre lassabb és lassabb lett." (Folyt.köv.)
Ez nem sci-fi: a Google által szponzorált 30 millió dollár összdíjazású Lunar X PRIZE versenynek egy magyar csapat is a résztvevője. A cél: magánpénzből eljutni a Holdra. Ezen a blogon pénz helyett lájkokat gyűjtünk nekik: csatlakozz Te is a Puli Space facebook-oldalához!
