Kövesd a Pulit!

Puli_new.jpg

Shepard_Slayton_MoonShot_cover.jpgAlan Shepardnek meggyűlt a baja az időjárással: az Apollo-14 startját nagy zivatar előzte meg. Erről is ír az első amerikai űrhajós, Alan Shepard és Deke Slayton az általuk közösen jegyzett "Moonshot" című könyvben, amiből ezen a blogon fordítunk részleteket magyarra:

"Háromszáz technikus és irányító sereglett össze a startot levezényelő irányítóközpontban (Launch Conrol Center). Munkájukat három különálló teremben (firing room) további emberek segítették: ezek mindegyikében ötszázan álltak készen arra, hogy közbeavatkozzanak, ha esetleg valami vészhelyzet adódna. További százak figyelték a visszaszámlálást a houstoni Küldetésirányításnál. Rajtuk kívül ezrek voltak még szolgálatban, szerte a világbon: az űrhajó útját figyelemmel kísérő megfigyelőállomásokon, a megfigyelő- és mentőhajókon, valamint azon a szintén az űrhajó útját nyomon követő repülőgépen, ami már a levegőbe is emelkedett.

Alan Shepard tudta, hogy az Apollo-13 problémás küldetésének emléke még nagyon elevenen él az emberekben. Az űrhajóban a visszaszámlálás alatt a feszültség szinte kézzel fogható volt. Ugyanakkor érezhető volt a példátlan magabiztosság is. A Kitty Hawk fedélzetén lévő három ember számára a jó hír az volt, hogy kijavították azokat a hibákat, amik a Tizenhármas útját pokollá tették. Űrhajójukon a korábbi kettő helyett immár három oxigéntartály volt, ez a harmadik pedig a többi tartálytól távolabbra került. Nagyon örömteli újítás volt az a négyszáz Amperes tartalékakku, ami a küldetés bármelyik pillanatától kezdve képes elegendő energiával ellátni a hajójukat és biztosítja az űrhajósok szükségleteit.  
A visszaszámlálás 110. percében a segédrendszerek ellenőrzésére került sor. Shepard gondolatait kordában tartotta, hogy végig kellett menni az ellenőrzőlistákon, egyvalamit azonban képtelen volt kiverni a fejéből: ezen a küldetésen sokkal több múlik, mint egy puszta holdutazás.

Az Apollo-programot egyre többen kritizálták, sokan orvul támadtak az egész emberes holdprogramra. A NASA korábban úgy adta el az Apollo-t, mint egy holdversenyt a szovjetek ellenében, aminek tétje az ország presztízse. Azóta, hogy véget ért a verseny, a közvélemény figyelmének középpontjába más problémák kerültek, és fokozatosan lanyhult az érdeklődés a holdutazás iránt, és ezt a politikusok is észrevették. Shepard tudta, hogy még egy hiba, és az egész programot halálra ítélik - hiába élné túl a legénység a küldetést. A Tizenhármas katasztrófa-közeli utazása óta a politikai huhogók már három tervbe vett holdutazást töröltek. Az Apollo-18, 19, 20 küldetéseket lefújták, így a Hold nagy területei maradnak felfedezetlenül.
Sikereiktől megrészegülve vérszemet kaptak, hogy még több Apollo skalpját tűzzék ki irodáik falára. Az asztronauták megdöbbenésére a Kongresszus jóváhagyta a NASA költségvetését – és az ennek hatására tíz éves mélypontra került. Leginkább Bob Gilruth javaslata rendítette meg őket, aki a NASA igazgatójaként egy volt közülük: mint mondta, közös érdek, hogy az Apollo-14 küldetését ne kövesse több holdutazás.

Gilruth azzal érvelt, hogy a holdraszállással az ország már teljesítette a Kennedy elnök által kitűzött politikai célt. Miért kockáztatnánk több emberéletet? Hagyjuk a Holdat – sürgette a kormány magasrangú képviselőit – és inkább egy földkörüli pályán keringő, emberes űrállomás. Ez esetben ugyanis egy-egy komolyabb probléma esetén jóval egyszerűbben és biztonságosabban vissza lehet hozni az asztronautákat a Földre.

Shepard jól tudta, hogy emiatt az Apollo-14 útja nem lehet szimplán sikeres – annál többre volt szükség. Kiváló küldetést kell végrehajtani ahhoz, hogy az Apollo-küldetések folytatódjanak. A visszaszámlálás a 43. percnél járt. Semmi probléma, semmi váratlan akadály nem merült fel. A háromtagú legénység jó hangulatban volt, biztosak voltak küldetésük sikerében. A visszaszámlálás pedig folytatódott: élesítették a mentőrakétát. A légtér biztonságáért felelősök szerint „szabad a pálya”. A startot felügyelő személyzet ellenőrizte, hogy át lehet-e kapcsolni a hordozórakéta belső erőforrásaira, de minden tökéletesen vizsgázott. A visszaszámlálás 20. percében a legénység által Antaresre keresztelt holdkomp saját erőforrásaira állt át.
Még 15 perc volt hátra a startig, és a Kitty Hawk is már teljes mértékben belső rendszereiről üzemelt. Tíz perc. Tökéletes!
Nyolc perc. És szünet!

Az Apollo-14 még időben volt, de nyugat felől vihar közeledett az indítóállás felé. A Kitty Hawk védőpajzsa alól azonban az asztronauták ezt nem láthatták. A CapCom tájékoztatta őket. „Úgy tűnik, hogy egy időre most felfüggesztjük a visszaszámlálást, és megvárjuk, amíg a vihar elhalad fölöttünk.”
Shepard felsóhajtott. „Jézusom, ez nem történhet meg újra” – motyogta magában. Kellemetlen emlékek rohanták meg. A Mercury-Redstone első startja annakidején egy zápor miatt hiúsult meg, és most, második űrrepülésére készülve megint egy vihar miatt kell várni.
Az összes eddigi Apollo időben szállt fel. Shepard dühöngött a váratlan csúszás miatt. Túl régóta várt erre a lehetőségre, és most egy eső tartja vissza.

A startot felügyelő teremben Deke Slayton Shepard hangjából jól ítélte meg, hogy barátján a csalódottság kezd eluralkodni. Deke azonnal rácsatlakozott a zártláncú kommunikációs hálózatra, és így közvetlenül Alannel beszélhetett. „Hé, úgy tűnik, hogy ez a vihar pont fölöttünk halad át, és a tenger felé halad” – mondta. „Legalább most kényelmesebb számodra a várakozás, mint abban az ósdi konzervdobozban.”
„Ja, persze” - dörmögte Shepard türelmetlenül. „Tudod mit, Deke, vágjunk bele.”
„Kitartás, cimbora.”
A vihar végigsöpört az indítóálláson, majd a tenger fölé vette az irányt. A visszaszámlálás folytatódott, az utolsó ellenőrzések semmi problémát nem találtak. A startért felelős csapat élesítette a megsemmisítő rendszert, a Kitty Hawkot az állványzattal összekötő kar pedig elfordult a rakéta mellől.
Három perc 10 másodperc a startig. Az Apollo-14 visszaszámlálását immár egy automata felügyelte, ez volt a várva várt „Tűzparancs kezdete” (initiate firing command): a visszaszámlálás hátralevő részében a számítógépek veszik át az irányítást.
Még 50 másodperc volt hátra a startig. A Saturn-V már teljesen a saját rendszereiről üzemelt. A sárkány felébredt."

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://moonshot.blog.hu/api/trackback/id/tr445808124

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.