Komarov még földkörüli pályán elbúcsúzhatott feleségétől, majd röviddel később közel 700 km/h sebességgel becsapódott a földbe. Most áttekintjük a tragédia eseményeit az első amerikai űrhajós, Alan Shepard és Deke Slayton által közösen írt "Moonshot" című könyve alapján, amiből ezen a blogon fordítunk részleteket magyarra:
"Komarov első földkörüli keringése tökéletes volt, de az űrhajóban szinte azonnal komoly problémák léptek fel. Az akkumulátorról üzemelő amerikai űrhajóktól eltérően, a Szojuzt úgy tervezték, hogy a pályára állás után az űrhajó átellenes oldalán lévő két napelemtábla nagy szárnyak módjára kinyíljon, és a Napból nyerje energiáját. A jobboldali tábla kinyílt.
A baloldali azonban beragadt. Komarov nem tudta kinyitni, holott ez elengedhetetlen lett volna ahhoz, hogy használni tudja az űrhajó összes rendszerét. A második földkörüli keringés alkalmával a küldetésirányítás már teljes készültségben, „vörös vészhelyzetben” volt. A Szojuz-1 alig feleannyi elektromos áramhoz jutott, mint amennyire Komarovnak az űrhajó irányításához szüksége lett volna. A rövidhullámú rádióadó csütörtököt mondott. Az ultrarövid hullámon működő tartalék rádió üzemképes maradt, és így kapcsolatban maradhatott a földi irányítókkal.
Tőlük azt az instrukciót kapta, hogy változtassa meg a Szojz helyzetét annak érdekében, hogy az egyetlen kinyitott napelemtábla a lehető legnagyobb teljesítményt nyújtsa. Ez elég elektromos „löketet” adhatott ahhoz, hogy kiszabadíthassa a beragadt napelemtáblát. A manőver nem sikerült. A következő három órában a Szojuz rendszerei kezdtek szétesni: egyik durva hiba követte a másikat.
Az ötödik földkörüli keringés alkalmával a küldetésirányítás már Komarov puszta túléléséért aggódott. Komarov képtelen volt megfelelően tájolni az új Szojuzt. Az áramellátása szünetelt, a kommunikációs rendszerek akadozni kezdtek. Lekapcsolta az automata stabilzáló rendszert, és a továbbiakban a segédhajtóművek segítségével, kézi irányítással állította az űrhajó helyzetét. Utóbbiak nagy löketekkel működtek. Komarov érezte, hogy az irányítás egyre jobban kicsúszik a kezei közül.
Az irányítók arra utasították a kozmonautát, hogy hagyja, hadd sodródjon a Szojuz. Rövidesen egy sor olyan keringés következett, amikor pályája miatt megszűnt a rádiókapcsolat a földi irányítással. A hetedik keringéstől a tizenharmadikig az űrhajó útját megfigyelő állomások látóterén kívül esik, és teljes mértékben megszakad a kapcsolat az irányítókkal.
„Próbáljon meg egy kicsit aludni, Komarov elvtárs” – tanácsolták neki. Aztán megszakadt a rádiókapcsolat. A következő kilenc óra teljes rádiócsendben telt.
Az idő lassan múlt. A tizenharmadik keringés környékén újra hallották Komarov hangját. Helyzetjelentésétől kirázta a hideg az irányítókat. Az űrhajót automatikusan stabilizáló elektronikus rendszer végleg leállt. A köpködő, löketekkel működő segédhajtóművek kézi irányítása legjobb esetben is csak ritkán üzemelt. A Szojuz hamar egy száguldó, imbolygó gyilkossá vált, benne foglyul ejtett pilótájával.
Az irányítók törölték a második Szojuz startját. Azt mondták Komarovnak, hogy meg kell kockáztatni, hogy visszahozzák a földre. A tizenhetedik keringés alkalmával be kell gyújtania a fékezőrakétákat a légkörbe lépés megkezdéséhez, és minden erejével és tudásával azon kell lennie, hogy a Szojuzt manuálisan stabil pályán tartsa szívszorító zuhanása egész ideje alatt.
A repülésigazgató hangosan kimondta, amit mindenki tudott. „Az űrhajó irányíthatatlanná vált, és bukdácsolásait a pilóta alig tudja kontrollálni. Szembe kell néznünk a valósággal. Lehet, hogy Komarov nem éli túl a légkörbe lépést.”
A küldetésigazgató felvette a telefont, és parancsokat osztott. Egy száguldó autó fékezett le egy orosz lakótelep előtt. Két férfi berohant az épületbe, és pillanatokkal később már egy hölgy társaságában tértek vissza. Gázt adtak, majd az autó elviharzott a küldetésirányítás felé.
A hölgy Valentyina Komarova volt, a kozmonauta felesége és két gyerekük anyja. Amikor az irányítóközpontba ért, a Szojuz-1 már javában összevissza hánykolódott a világűrben. Komarov a vad mozgások következtében több alkalommal is tengeribeteg lett. Nyugodtságot erőltetett magára, amikor a küldetésirányítás közölte vele, hogy privátban beszélhet a feleségével. Valentyinát egy különálló pulthoz vezették, és magára hagyták. Ezekben az értékes másodpercekben búcsúzott el Komarov a feleségétől.
A Szojuz-1 fékezőrakétái lelassították az űrhajót, de a légkörbe lépés kezdetekor Komarov már alig tudta irányítani azt. Minden tapasztalatát és tudását felhasználva bátran küzdött. Helyzetét a kabin giroszkópjainak segítségével ítélte meg. Hihetetlen teljesítménnyel az űrhajót sikerült megfelelő pozícióba állítania, és képes volt meg is tartani azt ebben a helyzetben, amíg az atmoszférában fellépő egyre nagyobb erők be nem segítettek neki a jármű stabilizálásában.
Az első jelentések szerint az űrhajó Orszktól mintegy 64 kilométerrel keletre ért földet. Úgy tűnt, hogy Komarovnak sikerült a lehetetlen, és hibás űrhajójával végigcsinálta a légkörbe lépést.
De a szovjet hivatalos szervek nem élték át azt, amit az orszki farmerek: ők ugyanis látták a Szojuzt lezuhanni a földre. Habár Komarov túlélte a légkörbe lépést, egy irányíthatatlanná vált, vadul pörgő űrhajóval vívott közelharcot.
A főernyő nem nyílt ki. A tartalék ernyő levált a Szojuzról, és abban a pillanatban egy nagy, narancs- és fehér szinű szőnyeggé csavarodott össze, amit aztán hasznavehetetlenül vonszolt maga után az űrhajó.
A Szojuz óránként 644 kilométeres sebességgel csapódott a földbe. Az űrhajót úgy tervezték, hogy a landoláskor többek között nagyteljesítményű fékezőrakéták lépjenek működésbe, amik alapesetben alig valamivel a talaj fölött gyújtanak be, hogy puhává tegyék a leszállást. De a Szojuz keményen becsapódott, a rakéták pedig felrobbantak, és a kapszula a lángok martalékává vált. A parasztok odarohantak az űrhajóhoz, és homokot szórtak az égő roncsra. Egy óra múlva tudták csak kiásni az űrhajó parázsló maradványát, ekkor találták meg Vlagyimir Komarov testét.
A szovjet űrprogram – az amerikaihoz hasonlóan – döbbent visszavonulót fújt, és az űrhajó felülvizsgálatába kezdett. Oroszország tizennyolc hónapig nem indított útnak újabb Szojuzt."