Kövesd a Pulit!

Puli_new.jpg

Shepard_Slayton_MoonShot_cover.jpgMindössze nyolc és fél másodperc alatt meghalt az Apollo-1 háromtagú legénysége 1967. január 27-én. Most áttekintjük a tragédia eseményeit az első amerikai űrhajós, Alan Shepard és Deke Slayton által közösen írt "Moonshot" című könyve alapján, amiből ezen a blogon fordítunk részleteket magyarra:

"Abban a pillanatban, amikor Ed White elkiáltotta magát, hogy „Tűz van!”, volt valaki, aki egy futó árnyéknál többet látott a kabin belsejében. Az indítóállvány aljához közeli szobában a műszaki személyzet egy tagja, bizonyos Gary Probstot meglepte a hirtelen kiáltás, és a televízió képernyőjére szögezte a tekintetét, ahol az űrhajó kerek ablakán át a kabin belsejéről készített közelképeket lehetett látni. Gary Ed White válla fölött az Apollo belsejének egy részét látta. Lángok csaptak fel az ablak környékén. A következő pillanatban White kesztyűs kezét épp a feje felé nyúlt az ajtót biztosító szerkezet irányába. Aztán Grissom karja is látszott a monitoron. A kép vibrált a hirtelen, heves mozdulatoktól.
Az Apollo egy merő, hatalmas fáklyává változott. Az űrhajó padlójának poliuretán habból készült borítása annyi oxigént elnyelt, és most bőségen táplálta oxigénnel a lángtengert, ami a legénység és a menekülést jelentő ajtó között valóságos falat alkotott. Azokban az időtlennek tűnő másodpercekben a lángok vadul táncoltak, kikezdve a sisakjukba futó oxigénvezetékeket is.

Senki nem tudta kinyitni az ajtót kilencven másodpercnél hamarabb – még optimális körülmények között sem. És most távolról sem voltak optimálisak a körülmények.
Fémcsövek és forrasztások felhevített zselé módjára folytak szerteszét, ezzel csak még gyorsabban terjedtek a lángok valahányszor az űrhajó padlójára hullott belőlük, ahol aztán bugyborékolva és sziszegve, apró lávagödrök módjára, izzó olvadt fémet köpködtek szerteszét a kabinban. A hőség kikezdte és szétolvastotta az oxigénrendszer berendezéseit is, az így kiszabaduló újabb, elképesztő nyomású oxigénlöket egy pillanat alatt fehér lánggal égő tűzgömbbé változtatta a kabint.

Az életfenntartó rendszer megadta magát, megolvadt, megrepedezett, használhatatlanná vált. Hűtőfolyadék spriccelt szanaszét a kapszulában. A most már perzselő oxigén és az egyre magasabb hőmérséklet hatására a gyúlékony hűtőfolyadék víz módjára ömlött ki egy vezetékből, és azonnal lángra kapott, vadul felszítva a tüzet a kabinban.
És mégis, hihetetlen módon, de az asztronauták jól begyakorolt csapatként dolgoztak. Az őket minden irányból körülvevő lángok ellenére, amik már átlátszó sisakrostélyukat nyaldosták, az asztronauták megkísérelték a vészhelyzet esetére előírt teendőiket végrehajtani. Gus Grissom legsürgetőbb feladata az volt, hogy teljes erőből megnyomott egy kart, aminek azonnal meg kellett volna szüntetnie a kabinban uralkodó túlnyomást. Ezzel a kabin lángoló, oxigéndús légköre úgy távozott az Apollo-ból, mintha csak egy nagy teljesítményű sugárhajtómű utánégetője lett volna. Gus megpróbálta, de a kar maga is lángokban állt.

Ed White kicsavarodott testtel a bal válla fölött felnyúlva minden erejével a belső ajtó nyitószerkezetét tolta. Egy pillanat múlva már nem látott semmit a sisakja körül lobogó lángoktól.
Valószínűleg Chaffee tette a legelképesztőbb dolgot. A kommunikáció érdekében ülésében kellett maradnia: ott feküdt a pusztító tűzben. Ő értesítette az indítóállványzat személyzetét, hogy mentsék ki őket az odabenn elszabaduló pokolból, majd egy újabb rádióforgalmazást követően, átnyúlt Ed White-on, hogy segítsen Gusnak kinyitni az ajtót, miközben a hőség perzselte a tüdejét. Utolsó pillanatban egy akaratlan sikoly hagyta el meggyötört légcsövét és hangszálait. Mielőtt újra megszólhatott volna, elfogyott  tüdeikből a levegő. Gus Grissom, Roger Chaffee és Ed White nyolc és fél másodperc leforgása alatt halt meg.

Amikor az egyik elektromos vezeték szikrát vetett Grissom ülése alatt, összesen huszonheten dolgoztak az indítóállványzat különböző szintjein. Közülük öten a 012-es űrhajó ajtajánál kialakított Fehér Szobában voltak.
Donald Babbitt, az indítóállás munkálatatainak felelőse megdöbbent az űrhajóból érkező kétségbeesett hangok hallatán. Grissom szavai – „Tűz van a fülkében!” – azonnali cselekvésre ösztökélte. Hangját az egész szinten lehetett hallani: „Szedjétek ki őket!” James Glaves volt a kabinhoz a legközelebb, egyből sarkon fordult, hogy segítsen kinyitni az ajtót. Babbitt ekkorra már felpattant az íróasztalától, és a blokkházban megszólaló vészjelző gombjára ütött.
Épp csak annyi ideje volt, hogy egyszer rácsapjon a riasztóra, mivel a következő pillanatban egy vakító tűzfal csapott ki az Apollo-ból, a robbanás lökéshulláma pedig elsodorta Babbitt-ot, aki emiatt a térdére esett."

65170_517094048310700_443657339_n.jpgTámogasd legalább egy lájkkal a Google által szponzorált Lunar X PRIZE verseny egyetlen magyar csapatát! Már csak 22 másik - köztük jó pár amerikai - csapattal állnak versenyben. Rájuk fér a bátorítás!

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://moonshot.blog.hu/api/trackback/id/tr685096449

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.