Kövesd a Pulit!

Puli_new.jpg

Shepard_Slayton_MoonShot_cover.jpg"Sokat látott öreg rókák, veterán újságírók felfelé fordított arccal álltak, mit sem törődve azzal, hogy könnyek lepték el az arcukat." Ilyen volt a Freedom Seven startja. Többek között ez is olvasható az első amerikai űrhajós, Alan Shepard és Deke Slayton által közösen írt "Moonshot" című könyvben, amiből ezen a blogon fordítunk részleteket magyarra:

"Még mielőtt a Freedom Seven a kezdeti billenéssel életre kelt volna, más emberalkotta szerkezetek is készültek Alan Shepard startjára. Katonai helikopterek mentőcsapatokkal a fedélzetükön az indítóállás nyugati részére repültek, Merritt Island bozótos és pálmákkal borított része fölé, illetve keletre, ahol az óceán partjai mentén repültek. Egy-egy F-106-os vadászgépben Wally Schirra és Scott Carpenter asztronauták száguldoztak az indítóállás felé, hogy üldözőbe vegyék a felszálló Redstone-t, és megfigyeljék repülés közben, amíg az le nem gyorsulja őket, és el nem tűnik a szemük elől.
Az űrhajó útját megfigyelő egységek, a keresőcsapatok a sztratoszférába emelkedtek, a tengert fürgemozgású csónakok, illetve a Haditengerészet hajói pettyezték. Mindannyian ugrásra készen álltak, hogy a Freedom Seven segítségére siessenek, ha az a bizonyos valószínűtlen, elképzelhetetlen dolog mégis bekövetkezne.

Az indítóálláshoz vezető utakon tűzoltóautók, mentők, a katasztrófavédelem teherautóinak villódzó fényei látszódtak, rajtuk kívül a biztonsági szolgálat és a kommunikációs csapatok is jelen voltak, meg minden, ami csak segíthette azt az egy embert, aki elsőként belevágott az űrrepülésbe.

A Cape Canaveral tizenötezer hektáros területének közepén jelölték ki a sajtó állomáshelyét, itt a földön kígyózó kábelrengeteg között trélerek, közvetítőkocsik, előkészítő-stúdiók, lelátók, emelőkocsik, kameraállványok, antennák zsúfolódtak össze. A feszültség tapintható volt, akárcsak a világon mindenütt, mivel a négyes épületből nem csak az Egyesült Államok más részeire, hanem az egész világba sugározták az eseményeket. A több mint háromszáz sajtós közül, akik végigizzadták az első emberes startot a másodperc töredékére lebontott időbeosztásukkal, és büszkék voltak higgadtságukra, amivel az egész világot tudósíthatják Alan Shepard repüléséről, sokan teljesen elvesztették a fejüket.

Amikor a Redstone felemelkedett a földről, azt skandálták, hogy „Menj! Menj! Menj!” – anélkül, hogy az idővel, a mikrofonokkal vagy bármi mással foglalkoztak volna. Sokat látott öreg rókák, veterán újságírók felfelé fordított arccal álltak, mit sem törődve azzal, hogy könnyek lepték el az arcukat, és közben öklükkel a fakorlátokat, felszerelésüket, vagy épp társaik védtelen hátát csapkodták.

A Cape-en kívül a töltéseken, a tengerparton, az utakon és az autópályákon is hatalmas tömeg gyűlt össze, hogy a történelmi pillanat szemtanúja legyen. Ötszázezer férfi, nő és gyerek zsúfolódott össze az autókban, teherautókon, motorbicikliken, vontatókon, lakókocsikban, és bármin, ami csak képes volt mozogni. Olyan közel igyekeztek furakodni, ameddig csak lehetett, egészen a biztonsági zóna széléig, hogy onnan nézzék a startot, és bíztassák az űrhajót.
Szinte őrület kerekedett rajuk úrrá, amikor a Redstone a fák fölé emelkedett, az emberek reményteli kiáltásai és imái szinte elnyomták a rakéta dübörgését. Ez maga volt a tiszta, kendőzetlen, ösztönös érzelemnyilvánítás.

Ez az impulzus innen az óceánon át egyre felerősödve száguldott tova, a partok mentén végig, a pálmás bozótoson át, a szélrózsa minden irányába. Cocoa Beachen az emberek kijöttek otthonaikból, és a Cape felé meresztették szemüket. Kiálltak az erkélyekre, a házak előtti gyepre, az udvarokra. Autókon, teherautókon, háztetőkön mindenfelé emberek álltak. Az éttermekben nem számított a kihűlő kávé, a sonka-tojásos reggeli: nézők özönlöttek az utcára vagy a homokos tengerpartra. Kijöttek a kozmetikai szalonokból, a borbélyüzletekből úgy, ahogy voltak, esetenként csak egy testük köré csavart lepedővel. A rendőrök leparkolták autóikat, és kiszálltak, hogy jobban lássák és hallják az eseményeket. A vízen a szörfözők abbahagyták a hullámok űzését, felálltak deszkájukra, elsodorták őket a múló pillanatok. Egy pillanatra a városban megállt az idő. A láng kicsapódott, a sárkány felüvöltött, és a Redstone ott lebegett előttük értékes emberszállítmányával.  

Ez azonban csak a kezdet volt. Történt valami, amikor az a fényes láng láthatóvá vált, mielőtt még a mély átható hang végigsöpört volna a városon. Valami… csodálatos. A férfiak és nők lassan térdre ereszkedtek. Imádkoztak. Mások állva tették ugyanezt. Sírtak. Nem lehetett visszafojtani. Ami ekkor Cocoa Beachen történt, az megdobogtatta a szíveket, és könnyre fakasztott mindenkit. A lángok hátán a Freedom Seven pedig egyre gyorsabban tört a magasba."

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://moonshot.blog.hu/api/trackback/id/tr235022457

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.