Kövesd a Pulit!

Puli_new.jpg

Shepard_Slayton_MoonShot_cover.jpgA leendő első amerikai asztronautát dühítette, hogy a Szputnyik olyan nemzethez tartozik, ami még egy működő mosógépet vagy egy hűtőszekrényt sem képes összerakni. Többek között ez is olvasható az első amerikai űrhajós, Alan Shepard és Deke Slayton által közösen írt "Moonshot" című könyvben, amiből ezen a blogon fordítunk részleteket magyarra:

"Shepard ekkor a newporti Naval War College-ba járt, az admirálisok iskolájába, ahol olyan kiválasztottak tanultak, akik gyors ütemben emelkedtek a ranglétrán. A fiatal parancsnok helyettes szíve szerint inkább a maryland-i Patuxent River Haditengerészeti Légibázison lett volna, ahol új, kísérleti gépeket tesztelhetett volna. Repülni akart, nem pedig egy asztal mögött ülni. De feljebbvalói ígéretes tehetségnek tartották Shepardot, és a Naval War College-ra mutattak: „Menj.” Így utánégetők helyett könyvek lapjai égtek a kezei között.

Az újság szerint a Szputnyik aznap este látható, így Shepard kiállt az ég alá, hogy megnézze magának a műholdat. A szerencse rámosolygott. Dühös volt, hogy az a valami odafönn nem amerikai, hanem egy olyan országhoz tartozik, amit műszaki fejlettség szempontjából alacsonyabb rendűnek érzett – egy olyan nemzethez, ami még csak egy működő mosógépet vagy egy hűtőszekrényt sem volt képes összerakni.
Shepard kora este felnézett az égre. A magas nyomású levegő beszorult Rhode Island fölé, és a metszően hideg, őszi estén az égbolt teljesen tiszta volt.

A Szputnyiknak délnyugat felől kellett feltűnnie, hogy aztán északkeleti irányban folytassa útját, így Alan Shepard az Esthajnalcsillagtól délre fekvő területre koncentrált. Alighogy kényelmesen elhelyezkedett, meglátta a Nap fényét visszaverő csillagot. „A kis nyomorult” – mondta magában, ahogy a műhold közelebb ért.
Megdöbbenve nézte, ahogy a Szputnyik elhúz a feje fölött, majd eltűnik az északkeleti égbolton. Shepard tudta, hogy egy pillanatra a jövőt látta, és ki akarta merevíteni a pillanatot, nehogy ez a röpke üzenet a jövőből tovaszálljon. De csak annyit tehetett, hogy végignézte, ahogy a Szputnyik eltűnik a szeme elől, Nova Scotia felé, majd átszeli az Atlanti-óceán északi részét és Európát, hogy aztán hazai terepen, Oroszország fölött folytassa útját.

Úgy tűnt, mintha a Szputnyik megváltoztatta volna pályáját, mialatt a Föld felszíne fölött repült. De nem így történt, a Föld mozdult arrébb. A műhold mindentől függetlenül járta a maga útját, kilencvenhat percenként megkerülve a földgömböt stabil, láthatatlan pályáján, amiről a föld gravitációja nem engedte letérni. A Föld az egyenlítőnél óránként több ezer kilométeres sebességgel forgott alatta. Három órával és két földkörüli körrel azután, hogy Shepard megfigyelte a Szputnyikot, a Föld a műhold pályája alatt már 4800 kilométert fordult keleti irányba.

Most északkelet felé vezetett az útja, hogy aztán a Csendes-óceán déli területei fölé érjen, majd felfelé haladva átrepüljön az Edwards Légibázis fölött is. Ott egy másik fiatal berepülő pilóta akarta megnézni magának ezt az egeken átsuhanó, ember alkotta tárgyat.
Akkoriban Deke Slayton az Edwards vadászgépeket berepülő csoportjának (Fighter Test Group) nagyon tehetséges tagjai közé tartozott. Ezek a pilóták a világon mindenkinél magasabban és gyorsabban repültek. Ők voltak a legjobbak. Semmiségnek számított, ha 19 vagy 22,5 kilométer magasba kellett felrepülniük, hogy aztán onnan a hangsebesség több mint kétszeresével zúduljanak alá.

Aznap este Deke olyasmit akart látni, ami magasabban repült annál, ahol ő valaha is járt: mégpedig negyvenszer magasabban és tizenötször gyorsabban. Kutyájával, Ace-szel, ott állt a sivatagban, és az eget kémlelték. Deke meggyőződése volt, hogy ez valaminek a kezdete; és tudta, hogy hamarosan a lélektelen gépeken kívül emberek is lesznek odafönn.

Ace dühösen megugatott valamit a sivatagban. Meg is kergette volna, ha Deke nem fogta volna erősen a pórázt, miközben kitartóan egyre csak az esti égboltot nézte. Valami olyat keresett, ami mozog. Addig várt, amíg egyértelmű lett számára, hogy csak a csillagok és a bolygók vándorolnak arrébb a feje fölött, meg az, amit a Pegazusnak hitt, a repülő lónak, ami most a déli hegyek irányába vágtázott. Biztos rossz helyen vagyok – gondolta.
Ace kezdett türelmetlen lenni, Deke pedig sarkon fordult, és hazafelé vette az irányt. A kutya nem sejthette, hogy egyik fajtársa rövidesen történelmet ír."

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://moonshot.blog.hu/api/trackback/id/tr964897311

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.